Berci, az emeletes busz

Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyvárosban élt egy piros emeletes busz, akit Bercinek hívtak. Berci nem volt akármilyen busz! Két szintje volt, nagy kerekei, és csilingelő dudája: TÜTŰŰ! És ami a legjobb: mindig mosolygott!

Berci minden nap utasokat vitt a városban – gyerekeket az iskolába, felnőtteket a munkahelyükre, és turistákat a múzeumhoz meg a vidámparkhoz.

De volt egy kis baj: Berci nagyon szeretett álmodozni. Míg a többi busz pontosan követte a menetrendet, Berci gyakran elbámészkodott.

Egy reggel, amikor a nap alig kelt fel, Berci elindult a garázsból.

– Ma különleges nap lesz! – mondta magában. – Ma valami izgalmas fog történni!

Ahogy gurult a reggeli forgalomban, észrevett egy kisfiút, aki szomorúan ült a megállóban. A kezében egy kék léggömb volt, ami leeresztett.

Berci megállt előtte, és kinyitotta az ajtaját:

– Szia! Mi a baj?

– Elfelejtettem, hogy ma van a szülinapom – mondta a kisfiú. – Senki nem kívánt boldog szülinapot.

Berci megsajnálta.

– Hát akkor én leszek az első! Boldog születésnapot! – dudált vidáman: TÜTÜÜÜ!

A kisfiú elmosolyodott.

– Felszállhatok?

– Persze! Ma te leszel a különleges utasom! – mondta Berci, és felnyitotta a felső szintre vezető ajtót.

De Berci nem a szokásos útvonalon ment. Nem ám! Elgurult a parkhoz, ahol a fák lombjai aranyszínben ragyogtak, elment a fagylaltos kocsihoz, ahol a bácsi egy nagy szülinapi fagyit adott a kisfiúnak, és még a tűzoltóság előtt is megálltak, ahol a tűzoltók integettek neki.

– Ez a legjobb nap valaha! – nevetett a kisfiú.

Délután, mikor már hazafelé tartottak, Berci halk hangon megszólalt:

– Nekem is ez volt a legszebb nap. Köszönöm, hogy velem utaztál!

A kisfiú megsimogatta Berci kormányát.

– Te vagy a legszuperebb busz a világon!

Amikor este visszagurult a garázsba, a többi busz megkérdezte:

– Mi tartott ilyen sokáig?

Berci csak ennyit felelt:

– Ma segítettem egy kisfiúnak boldoggá tenni a szülinapját. És ettől nekem is boldog napom lett.

TÜTÜÜÜ! – dudált még egyet, aztán lekapcsolta a lámpáit, és mosolyogva álomba szenderült.

Vége. De ha tetszett, Berci másnap újabb kalandra indulhat…

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »