A végtelen óceán mélyén, ahol a víz sötétkéken ragyogott, és a hullámok csendesen ringatták a világot, élt egy fiatal bálna, Beni.
Beni kíváncsi volt, mindig felfedezte az óceán titkait, és imádta hallgatni a tenger dalát – azt a különös, lágy hangot, amelyet a hullámok, a víz alatti áramlatok és más bálnák éneke alkotott.
De egy nap valami megváltozott.
Beni úszott, bukfencezett, de hiába figyelt… nem hallotta a tenger dalát.
– Mi történhetett? – töprengett.
Elhatározta, hogy kideríti!
Beni először megkérdezte Pufi, a barátságos gömbhal véleményét.
– Én sem hallom a szokásos hangokat! – mondta Pufi aggódva. – Talán valami elzárja az utat a vízben.
Beni továbbúszott a mélybe, ahol a korallzátonyok álltak.
A korallok között bújkáló apró halacskák is zavarodottnak tűntek.
– Hallottátok a tenger dalát? – kérdezte Beni.
– Nem! – felelték egyszerre. – De mintha valami furcsa zaj venne minket körül.
Beni elgondolkodott.
Mi lehet az a zaj, ami elnyomja a tenger hangját?
Ahogy Beni egyre mélyebbre úszott, egy hatalmas hajó körvonalai tűntek fel a víz alatt.
A hajó propellerei hangos, mély morajlást küldtek az óceánba, elnyomva a bálnák énekét és a hullámok természetes zaját.
Ezért tűnt el a tenger dala!
Beni tudta, hogy valamit tennie kell.
Beni elhatározta, hogy segítséget kér.
Visszaúszott a nyílt vízre, és énekelni kezdett – egy erős, tiszta bálnadalt, amelyet a többiek messziről is meghallhattak.
Nem sokkal később más bálnák is csatlakoztak hozzá. Együtt egyre hangosabban énekeltek, amíg a tenger újra megtelt az ősi, erőteljes dallammal.
A hajó kapitánya észrevette, hogy valami történik. A bálnák hangja áthatolt a zajon, és végül a hajó lassított, majd más irányba fordult.
Amint a hajó távolodott, a tenger újra életre kelt.
Beni és a többi bálna boldogan énekeltek tovább.
A tenger dala visszatért!
Beni rájött, hogy néha a legfontosabb dolgokat nem szabad hagyni eltűnni – és hogy együtt, összefogva mindig megtalálhatják a megoldást.
És ha valaki megkérdezte tőle:
– Honnan tudod, hogy a tenger mindig énekel?
Csak elmosolyodott, és azt mondta:
– Mert a tenger dalát mindig azok hallják meg, akik igazán figyelnek.
Vége.
