Egyszer volt, hol nem volt, egy hideg téli estén, épp karácsony előestéjén, egy kisfiú, akit Bencének hívtak, izgatottan várta, hogy eljöjjön a Télapó. Bence mindig is nagyon szerette az autókat, és álma az volt, hogy legyen egy hatalmas autópályája, ahol minden kisautójával száguldozhat.
Aznap este Bence és a családja a nappaliban ültek. A kandallóban tűz ropogott, a karácsonyfa gyönyörűen ragyogott, és az egész ház tele volt a frissen sült mézeskalács illatával.
– Vajon mit hoz nekem a Télapó? – kérdezte Bence csillogó szemmel, miközben a karácsonyfa alatti ajándékokat nézte.
– Csak aludj el szépen, és holnap reggel meglátod – mondta mosolyogva az anyukája, és gyengéden megsimogatta a haját.
Amikor Bence másnap reggel felébredt, gyorsan kiszökött az ágyból, és rohant a nappaliba. A karácsonyfa alatt egy hatalmas, színes doboz várta. Az ajándékon egy kis üzenet volt:
„Bencének, aki mindig gyorsan száguld az álmaiban. Szeretettel: Télapó.”
Bence izgatottan bontotta ki a dobozt, és amikor meglátta, hogy mi van benne, tátva maradt a szája.
– Egy teljes autópálya-készlet! – kiáltotta. – Ez a legjobb ajándék, amit valaha kaptam!
A készlet tele volt mindenféle elemmel: kanyarokkal, hidakkal, alagutakkal, benzinkutakkal, és még egy parkolóházzal is. Ráadásul több színes kisautó is volt benne, amelyek éppen az autópályához passzoltak.
Bence apukája segített összerakni az autópályát. Az egész nappalit betöltötte a pálya, amely körbe-körbe kanyargott, áthidalta a kanapét, és még egy kis „hegyet” is képezett a szőnyeg közepén.
– Ez hatalmas! – mondta Bence ámulva. – Most minden autómnak lesz helye versenyezni!
Egész nap a pályát tesztelte, különböző kisautókat indított a rajtvonalról. Az egyik autó gyorsan suhant át az alagúton, egy másik megállt a benzinkútnál tankolni, egy harmadik pedig a parkolóház tetején várakozott.
Ahogy délután lett, Bence valami furcsát vett észre. Amikor az egyik kisautót elindította a pályán, az mintha magától mozgott volna!
– Ez meg hogy lehet? – kérdezte magától.
Ekkor egy halk, barátságos hang szólalt meg.
– Szia, Bence! Mi vagyunk az autópályád lakói, és szeretnénk megmutatni, mennyire élvezhetjük együtt a száguldást!
Bence csodálkozva nézte, ahogy az autópálya életre kel. Az apró autók beszélgettek, versenyeztek, és még a benzinkutas is kedvesen integetett neki.
– Ez hihetetlen! – mondta Bence, miközben boldogan figyelte az autókat. – Mintha tényleg egy saját városom lenne!
Aznap este, amikor Bence lefeküdt, boldogan gondolt arra, hogy most már nemcsak kisautói vannak, hanem egy egész világ, ahol szórakozhat velük. Elalvás előtt még megköszönte a Télapónak a különleges ajándékot.
– Ez a legjobb karácsony – suttogta, miközben szeme lassan lecsukódott.
A szobája sarkában, az autópálya apró fényei még mindig pislákoltak, mintha a kisautók is azt mondták volna:
„Jó éjt, Bence. Holnap újra száguldunk!”
A legjobb ajándékok azok, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem megmozgatják a képzeletünket és különleges emlékeket hoznak létre.
