Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű, kék színű bálna, akit Bellának hívtak. Bella a hatalmas óceán mélyén lakott, ahol a víz mindig halkan hullámzott, és a nap fénye gyönyörűen csillogott a felszín alatt. Bella nagyon különleges bálna volt, mert szeretett énekelni. A hangja mély és gyönyörű volt, és az óceán összes lakója szívesen hallgatta.
Egy nap, miközben Bella lassan úszott a korallzátonyok felett, találkozott egy kis bohóchallal, aki szomorúan üldögélt egy anemóna mellett.
– Miért vagy szomorú, kis bohóchal? – kérdezte Bella kedvesen.
– A barátaim eltávolodtak tőlem, és nem tudom, hogyan találjam meg őket – mondta a bohóchal szomorúan.
Bella elmosolyodott. – Tudod, a bálnák éneke messzire elhallatszik az óceánban. Ha énekelek, talán a barátaid meghallják, és visszatérnek hozzád.
Bella mély lélegzetet vett, és elkezdett énekelni. A hangja lágyan hullámzott a víz alatt, és minden irányba eljutott. Néhány perc múlva apró halrajok jelentek meg, akik kíváncsian követték Bella dalát. És ott voltak a bohóchal barátai is! A kis bohóchal boldogan csatlakozott hozzájuk.
– Köszönöm, Bella! A te éneked különleges ajándék – mondta a bohóchal.
Bella mosolygott, és tovább úszott. Útközben találkozott egy teknőssel, aki a tengerfenékhez közel úszott.
– Szia, Bella! – mondta a teknős. – Honnan tudsz ilyen szépen énekelni?
– Tudod, a bálnák éneke nemcsak a kommunikációra szolgál – magyarázta Bella. – A dalaink segítenek egymás megtalálásában, és néha még az óceán távoli részeire is eljutnak. Így tudjuk, hogy sosem vagyunk egyedül.
A teknős elgondolkodott. – Ez igazán csodálatos! Ti bálnák az óceán dalnoka vagytok.
Bella lassan továbbúszott, és közben figyelte az óceán kincseit: a színes korallokat, a csillogó halrajokat, és a puha medúzákat. Minden nap új szépséget fedezett fel, és tudta, hogy az ő dalai részei az óceán életének.
Amikor este eljött, Bella a vízfelszín közelébe úszott, hogy élvezze a hold fényét. A csillagok visszatükröződtek a vízen, és Bella egy új dallamot kezdett énekelni. Az óceán lakói, közel és távol, hallgatták a dalát, és mindannyian békét és nyugalmat éreztek.
Bella tudta, hogy az énekével nemcsak a bálnák, hanem az egész óceán számára fontos dolgot ad: összeköti a víz alatti világot, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az óceánban mindenki összetartozik.
Itt a vége, fuss el véle!
