Bambi és az erdő első tavasza

A sűrű erdő mélyén, ahol a fák árnyékai puhán ölelték körbe a mohás talajt, és a patak csillogva kanyargott a kövek között, élt egy fiatal őzike, Bambi.

Bambi még sosem látott tavaszt. Egész eddigi életében hó borította a földet, és a hideg szél végigsüvített a fák között. De most valami megváltozott.

A nap melegebb lett, a hó lassan olvadozni kezdett, és az első apró zöld hajtások bújtak elő a földből.

– Mi történik? – kérdezte Bambi kíváncsian az anyukájától.

Az őzsuta mosolyogva nézett rá.

– Eljött a tavasz, kicsim. Az erdő felébredt a hosszú tél után!

Bambi izgatottan topogott a lábával.

– Felfedezhetem?

Az anyukája bólintott.

– De légy óvatos, és mindig maradj az ösvényen!

Bambi boldogan szökdécselt az erdőben. Minden olyan más volt!

A fák ágai már nem voltak kopaszak – pici rügyek díszítették őket.

A patak már nem volt befagyva – vidáman csörgedezett, és apró halacskák úsztak benne.

A levegőben pedig új illatok terjengtek – a friss fű, a virágok, a napsütés meleg illata.

Bambi ámulva figyelte, ahogy egy pillangó libbent el mellette.

– Gyere, fogj meg, ha tudsz! – csacsogta vidáman a pillangó.

Bambi nevetve utánairamodott, de a pillangó könnyedén tovalibbent, és egy bokor mögött eltűnt.

Bambi épp tovább akart indulni, amikor valami furcsát hallott.

Bújkáló hangok… egy apró, cincogó hang!

Bambi óvatosan odalépett a hang forrásához, és a bokor tövében egy apró egérkét talált, aki egy nagy kupac avar alól próbált kimászni.

– Segíts! – cincogta az egérke. – Elbújtam a tél elől, de most beragadtam!

Bambi az orrával óvatosan félretolta a leveleket, és az egérke kiszabadult.

– Köszönöm! – mondta hálásan. – Hogy hívnak?

– Bambi vagyok – felelte büszkén.

– Örülök, hogy megismerhetlek! Én Cini vagyok! – mondta az egérke. – Nem tudtam, hogy a tavasz ennyi változást hoz!

Bambi elmosolyodott.

– Én sem! De szerintem csodálatos!

Attól a naptól kezdve Bambi minden reggel izgatottan indult útnak, hogy felfedezze az erdő új szépségeit.

Cini is vele tartott, és együtt nevettek a vidáman csobogó pataknál, ugrándoztak a napsütötte tisztáson, és figyelték, ahogy az erdő élettel telik meg.

Bambi megtanulta, hogy minden évszak hoz valami újat és szépet – és hogy az igazi öröm az, ha ezt valakivel megoszthatja.

És amikor este hazatért, az anyukája mindig mosolyogva kérdezte:

– Na, mit tanultál ma, kisfiam?

És Bambi mindig így felelt:

– Hogy a tavasz az új kezdetek évszaka!

Vége.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »