Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám kisfiú, akit Balázsnak hívtak. Balázs nagyon szerette a meleg kakaót, a plüssmackóját, és persze az apukáját, akinek volt egy nagy-nagy titka: egy varázslatos ételrecept!
Egy szombat reggelen, amikor a napocska még csak nyújtózkodott a felhők mögött, Balázs beszaladt a konyhába pizsamában.
– Apa, mit főzöl? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Psszt! – súgta apa titokzatosan. – Ez egy különleges recept. Csak az igazán kíváncsi szakácssegédeknek árulom el!
Balázs körbenézett, senki sem hallgatózott. Megígérte, hogy csendben marad, és apával együtt kezdtek főzni.
– Először is – mondta apa –, kell egy csipet bátorság! Tedd bele!
Balázs nevetett, és úgy tett, mintha egy képzeletbeli csipet bátorságot hintene a lábosba.
– Most jön egy marék nevetés! – folytatta apa. Balázs hangosan kacagott, és kezeivel „beleszórta” a nevetést.
Aztán került bele még egy kanál kaland, egy adag ölelés, és végül egy titkos hozzávaló: egy közös mese egy tányérban!
Ahogy elkészült az étel, mennyei illatok szálltak a levegőbe. Balázs megkóstolta, és azt mondta:
– Ez olyan finom, mint egy ölelés alvás után!
Apa mosolygott, megsimogatta Balázs fejét, és így szólt:
– Mert a legfontosabb hozzávaló mindig az, hogy együtt csináljuk.
Attól kezdve Balázs tudta: nem csak az étel volt titkos, hanem az is, ahogy együtt készítették. És ez volt a legfinomabb recept az egész világon.
Itt a vége, fuss el véle, Balázs álma jöjjön szépre!
