Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű fekete autó, akit Fekete Villámnak hívtak. Fekete Villám elegáns és gyors volt, csillogott a napfényben, és mindenki irigyelte, aki csak látta. Főleg Balázs, egy kíváncsi és vidám kisfiú szerette nagyon, mert Fekete Villám Apa autója volt. Balázs imádott a hátsó ülésen utazni, miközben Apa vezette az autót, és közben mesélt neki az utakról és a világ csodáiról.
Egy szép nyári reggelen Balázs már alig várta, hogy elinduljanak.
– Apa, ma merre megyünk? – kérdezte izgatottan.
Apa elmosolyodott, és megsimogatta Balázs fejét.
– Mi lenne, ha ma elindulnánk egy különleges útra? Bejárjuk a környéket, megnézzük a mezőket, és talán találunk valamit, amit még sosem láttál – mondta.
– Éljen! – kiáltotta Balázs, és már futott is Fekete Villámhoz, hogy beszálljon.
Apa beindította Fekete Villám motorját, amely mély és megnyugtató morgással töltötte meg a garázst.
– Tartsd nyitva a szemed, Balázs, mert sosem tudhatod, mikor találunk valami érdekeset – mondta Apa, miközben kihajtottak az útra.
Balázs hátradőlt, és élvezte, ahogy a táj elsuhan az ablak mellett. A nap fénye csillogott Fekete Villám tetején, miközben az autó simán suhant a kanyargós vidéki úton.
Az első megállójuk egy hatalmas virágmező volt, ahol a színes virágok hullámoztak a szélben. Apa leparkolt Fekete Villámmal az út szélén, és kiszálltak, hogy körülnézzenek.
– Nézd, Apa, milyen gyönyörű! – mondta Balázs, miközben egy nagy sárga virágot nézegetett.
Apa mosolyogva nézte, ahogy Balázs felfedezi a természetet. Egyszer csak furcsa hangokat hallottak a mező túloldaláról.
– Apa, mi lehet ez? – kérdezte Balázs.
– Nézzük meg – mondta Apa, és együtt sétáltak a hang irányába.
A mező szélén egy idős gazdát találtak, aki a traktorjával küszködött. Apa odalépett, hogy segítsen.
– Jó napot! Segíthetünk valamiben? – kérdezte.
– Ó, igen! A traktorom beragadt a sárba, és nem tudom kiszabadítani – mondta a gazda.
Apa gyorsan kitalált valamit. Fekete Villámot óvatosan a traktor elé állította, és egy erős kötéllel összekapcsolta őket. A fekete autó erős motorjával könnyedén kihúzta a traktort a sárból.
– Köszönöm szépen! – mondta a gazda. – Ezért a segítségért cserébe hozok nektek egy kosár friss gyümölcsöt.
Miután elbúcsúztak a gazdától, Apa elvitte Balázst egy tópartra, ahol szoktak pihenni. Ahogy a parton sétáltak, észrevettek egy kiskacsát, amelyik eltévedt a családjától.
– Apa, nézd! Egy kiskacsa! Egyedül van! – mondta Balázs.
Apa lehajolt, és óvatosan a kezébe vette a kis madarat.
– Valószínűleg eltévedt. Vissza kell vinnünk a vízhez, hogy megtalálja a családját – mondta.
Balázs boldogan követte Apát a víz széléhez. Ott letették a kiskacsát, amely boldogan csatlakozott a többiekhez.
– Nézd, Apa, ott van az anyukája! – kiáltotta Balázs.
Ahogy a nap kezdett lenyugodni, Apa és Balázs visszaindultak. Balázs a hátsó ülésen ült, és csendesen figyelte, ahogy a táj aranyló fényben fürdik.
– Apa, ez volt életem legjobb napja – mondta Balázs mosolyogva.
– Az én napom is, kisfiam – felelte Apa. – És ne feledd: a legjobb kalandok azok, amelyeket együtt élünk át.
Fekete Villám motorja halkan duruzsolt, mintha egyetértene. Amikor hazaértek, Balázs álmosan odabújt Apához, és megköszönte a napot.
Az autó csendesen pihent a garázsban, készen egy újabb kalandra.
Az együtt töltött idő és a közös felfedezés a legnagyobb ajándék.
