Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Balázsnak hívtak. Balázs nagyon szerette a reggeleket, főleg akkor, amikor Anya vajas abonettet készített neki reggelire. A ropogós, könnyű kis szelet, a tetején sima vajjal – hát az volt a világ legjobb reggelije!
Egyik reggel azonban furcsa dolog történt.
Balázs éppen beleharapott az első falatba, amikor hirtelen…
– Pssszt! – szólt egy vékony hang. – Ne egyél meg, Balázs! Én varázsabonet vagyok!
Balázs döbbenten nézett a kezében tartott abonettre. Az kicsit megmozdult, és tényleg, mintha apró szeme és szája lett volna a vajban.
– Varázsabonett? – kérdezte Balázs. – És mit tudsz varázsolni?
– Amit csak kérsz! – válaszolta. – De csak három kívánságod lehet, és utána… ropogósan eltűnök!
Balázs gondolkodott. Először egy plüss dinót kért, ami tud ölelni. Azonnal ott termett az asztalon, és már nyújtotta is a karját.
Másodiknak azt kívánta, hogy az összes kisautója versenypályán gurulhasson, és láss csodát: a nappali padlóján kanyargó pálya jelent meg, kis zászlókkal és ujjongó plüss nézőkkel.
A harmadik kívánság előtt Balázs elmosolyodott.
– Azt kívánom… hogy holnap reggel is egy varázsabonettem legyen.
Az abonett kacagott egyet:
– Okos vagy! De akkor most már tényleg roppanok egyet!
És mire Balázs újra pislogott, az abonett megint csak egy vajas abonett volt – finom, illatos és csupa reggeli boldogság.
Balázs megette, aztán boldogan mesélte Anyának a kalandot.
Anya mosolygott:
– Ezek szerint holnap reggel is vajas abonett lesz?
– Igen! – kiáltotta Balázs. – De csak akkor, ha megint egy kicsit varázslatos!
És attól kezdve minden reggel egy kicsit mesésebb lett.
