Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, Balázs, aki minden este pizsamába bújt, de egyik este különös dolog történt…
– Anya! – kiáltotta Balázs a fürdőszobából. – Eltűnt a bal lábas zoknim!
Anya odasietett, és úgy nézett körül, mintha nyomozó lenne.
– Hm… különös. Még reggel itt volt párban – mondta.
Aztán Apa is bekukkantott a fürdőajtón.
– Hoppá, egy újabb eltűnt zokni-ügy! Ez már a harmadik a héten! – mondta, miközben a szemöldökét ráncolta és gyanakodva a mosógép felé nézett.
Balázs tátott szájjal kérdezte:
– Lehet, hogy egy zoknimanó vitte el?
Anya és Apa egyszerre nevetni kezdtek, de aztán Anya halkan így szólt:
– Soha nem lehet tudni… szerintem nyomozzunk utána!
Így kezdődött a nagy zoknikeresés.
Balázs zseblámpával nézett be az ágy alá – semmi.
Apa kipakolta a zoknis fiókot – csak furcsa párok: egy pöttyös, egy csíkos, egyetlen balos sehol.
Anya benézett a mosógép alá.
– Itt sincs… de van itt egy régi kisautó, egy LEGO-darab és egy mazsola – mondta, és mindenki kuncogott.
Balázs leült a szőnyegre, és gondolkodni kezdett. Aztán felcsillant a szeme!
– A szennyestartó! Néztük a szennyestartót?
Mindhárman odaszaladtak. Apa emelte fel a tetejét, Anya világított zseblámpával, Balázs pedig beletúrt a ruhák közé, amikor…
– ITT VAN! – kiáltotta. – A balos sárga zoknim!
És mellette… még kettő másik „elveszett” zokni is lapult.
Anya mosolyogva megsimogatta Balázs fejét.
– Ügyes nyomozó vagy!
Apa pedig komolyan bólintott.
– De azért figyelni kell, mert a zoknimanó szereti a rendetlen fiókokat. Csak ott tud elbújni!
Balázs onnantól kezdve mindig gondosan összehajtotta a zoknipárokat. De esténként, lefekvés előtt, még odasúgta a fióknak:
– Ma is lebuktál, Zoknimanó!
És ki tudja… talán a zoknimanó csak tréfált, és most egy újabb kalandra készül. De Balázs már készen áll!



