Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes délután a gyerekszobában. Babó, a vidám, kíváncsi kisfiú a szőnyegen ült, és épp a kedvenc játékával játszott: egy hatalmas, piros monster truckkal, amit csak úgy hívott: Morci.
Morci kerekei nagyobbak voltak, mint Babó teniszlabdái, és mindig “morcos hangot” adott ki, ha Babó meglökte:
– Mrrrrrroaaarrr!
Babó imádta ezt a hangot.
De aznap valami különös történt. Amikor Babó lenyomta a monster truck tetejét, Morci megszólalt. Igaziból!
– Hé, Babó! Készen állsz egy igazi kalandra?
Babó megdöbbent.
– Morci?! Te… tudsz beszélni?
– Mostantól igen! De csak, ha nagyon hiszel bennem! Induljunk, vár ránk a játékszoba pályája!
És abban a pillanatban a szoba átváltozott: a székekből óriáshidak, a takaróból homokdűne, a könyvekből alagutak, a párnákból pedig hegycsúcsok lettek!
Babó felpattant Morci hátára – vagy legalábbis úgy képzelte – és elindult a verseny.
– Ugorj! – kiáltotta Morci, és Babó egy puffról átgurította a szőnyeg szélén.
– Gáz! – csattant Babó hangja, és Morci keresztültörte a “műanyag lavina”-t (ami valójában egy kiborult Lego-doboz volt).
– Féééék! – nevetett Babó, amikor Morci megállt egy kis plüssmedve előtt. – Veszélyes mackó a pályán!
A verseny végén Babó a földre huppant, lihegett egyet, és megsimogatta Morcit.
– Ez volt a legjobb nap!
Morci dorombolt egy mélyet.
– Mert együtt voltunk, Babó. És veled játszani a legnagyobb kaland a világon.
Babó elmosolyodott, becsukta a szemét, és elaludt Morci mellett.
És lehet, hogy másnap Morci már csak játékautóként morgott tovább… de Babó tudta:
Ha igazán hiszek benne, Morci mindig velem lesz. És a játékszőnyeg? Az egy egész világ lehet.
