Valahol egy rejtett hegyi garázs mélyén, fényszórókkal a csillagokra, motorral, ami mélyen dörmög, élt egy különleges autó: Babó, a fekete Dodge Charger.
Babó nem volt akármilyen autó. Nemcsak gyors volt és erős, hanem egy titkos küldetése is volt:
ő volt a Kerék Őrzője.
A legenda szerint a „Mindörökké Futó Kerék” egy olyan mágikus alkatrész volt, amelyik sosem kopik el, sosem lassul, és ha a megfelelő autó hordozza, az sosem veszít el egy versenyt – de csak ha jó célra használja.
Babó ezt a kereket egy külön rekeszben őrizte – mélyen a hátsó futómű alatt, olyan helyen, amit csak ő tudott kinyitni. Napközben úgy tűnt, mint bármelyik másik autó: néha suhanva vitte Apát a munkahelyre, másszor csendben pihent a fák alatt.
De éjszaka… őrjáratot tartott.
Lámpái sárgán izzottak, kerekei hangtalanul gördültek az aszfalton, miközben figyelte, nem jön-e valaki, aki a kereket el akarná venni – mert bizony voltak ilyenek!
Egy nap azonban megjelent egy piros sportkocsi, aki dörgő kipufogóval így szólt:
– Babó! A legenda igaz, és én akarom a kereket! Versenyezzünk érte!
Babó nem ijedt meg.
– A kerék nem azért van, hogy legyőzd a többieket. Hanem hogy sose add fel, amikor segítened kell valakin – válaszolta mélyen.
De a kihívás elfogadva volt. A verseny éjfélkor kezdődött, a régi reptéren, ahol csak a Hold világította meg a kifutót.
És Babó… nyert.
Nem azért, mert gyorsabb volt. Hanem mert nem tért le az útról, amikor egy kis sün keresztezte a pályát. A piros sportkocsi előbb ért be, de egy kamera rögzítette a sünikémet, ahogy Babó óvatosan kikerülte.
A bíró így szólt:
– Ez volt az igazi győzelem. A kerék marad Babónál. Mert nem csak erőt, szívet is őriz.
A piros kocsi csak bólintott.
Azóta Babó új matricát kapott az oldalára:
„Őrző. Nem csak Gyors.”
És amikor Babó suhan a városban, néha megvillan alatta a kerék… de csak egy pillanatra. Mert aki igazán vigyáz valamire, nem hivalkodik vele – csak védi.
Véget ért a mese, de ha este hallasz egy mély, megnyugtató motorduruzsolást… lehet, hogy Babó őrjáraton van.
