Egy távoli, hullámokkal teli óceán partján élt egy különleges oroszlánfóka, akit Leónak hívtak. Leó nem volt olyan, mint a többiek. Bár hatalmas uszonyai és fénylő, barna bundája oroszlánszerű megjelenést kölcsönzött neki, Leó félénk volt. Nem mert versenyezni a többiekkel, és sosem mert nagy ugrásokat tenni a sziklák tetejéről az óceánba, ahogy a társai tették.
Leó inkább csendesen figyelte a többieket a partról. Gyakran hallotta, ahogy a többiek azt mondják:
– Olyan nagy és erős vagy, Leó! Miért nem mutatod meg, mire vagy képes?
De Leó csak a fejét rázta, és halkan válaszolta:
– Nem vagyok olyan bátor, mint ti.
Egy napon azonban valami szokatlan történt. Egy hatalmas, fehér sirály jelent meg az égbolton, és leszállt a part közelében. A sirály bölcsnek és tapasztaltnak tűnt, és minden állat kíváncsian figyelte. A sirály így szólt:
– Óceáni barátaim! Hallottam, hogy a sziklafokok közelében egy elsodródott tengeri teknős küzd az életéért. Valaki bátran elindulhatna, hogy megmentse!
A parton mindenki elcsendesedett. A sziklák környéke veszélyes volt, mert hatalmas hullámok csaptak fel, és a szél is erősen fújt. Az oroszlánfókák aggódva néztek egymásra, de senki sem jelentkezett.
Leó hallgatta a sirály szavait, és valami megmozdult a szívében. Bár félt, tudta, hogy segítenie kell. Mély levegőt vett, és előlépett.
– Én megpróbálom – mondta, bár a hangja remegett.
A többiek meglepetten néztek rá.
– Biztos vagy benne, Leó? – kérdezte egy idős fóka. – A hullámok nagyon erősek!
– Meg kell próbálnom – válaszolta Leó, és elindult a sziklák felé.
Ahogy közeledett, a hullámok egyre magasabbak lettek, és a szél hangosan süvített. Leó azonban nem állt meg. Amikor elérte a sziklák szélét, meglátta a kis teknőst, aki kétségbeesetten kapálózott a vízben. A teknős uszonyai belegabalyodtak egy halászhálóba, és nem tudott kiszabadulni.
Leó bátor ugrással vetette magát a vízbe. Az erős hullámok dobálták, de hatalmas uszonyaival kitartóan úszott. Amikor elérte a teknőst, óvatosan kihúzta a hálóból, és a hátára helyezte. A visszaút nehéz volt, de Leó minden erejét beleadta.
Amikor végre kiértek a partra, a többiek éljenzéssel fogadták őt. A kis teknős hálásan nézett rá.
– Köszönöm, Leó! – mondta halkan. – Megmentetted az életemet.
A bölcs sirály mosolyogva nézett Leónak a szemébe.
– Látod, Leó, a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz. Azt jelenti, hogy a félelmeid ellenére is megteszed, amit kell.
Leó attól a naptól kezdve másként látta önmagát. Rájött, hogy az ereje és a szíve nagyobb, mint amit valaha elképzelt. És bár továbbra is szerette a csendes napokat a parton, ha szükség volt rá, már tudta, hogy bármilyen nehézséggel szembe tud nézni.
Vége
