Egy forró nyári napon az afrikai szavannán élt egy nagy, büszke oroszlán, akit minden állat tisztelt. Ő volt Léo, az állatok királya. Léo hatalmas sörényével és mély morgásával mindenkit lenyűgözött, de a szívében titokban magányos volt.
Egy napon, miközben a szavanna aranyszínű füvei között sétált, és a nap meleg sugarai simogatták, egy apró, színes pillangó röppent el előtte. A pillangó annyira kicsi volt, hogy Léo először észre sem vette, csak amikor a pillangó szemtelenül a nagy oroszlán orrára szállt.
– Hé, te ki vagy? – dörmögte mély hangján Léo, kissé bosszankodva. – Nem látod, hogy én vagyok a szavanna királya?
A pillangó csilingelő nevetéssel válaszolt:
– Látom, bizony, de nem féllek. Egy királynak is jól áll, ha van egy kis barátja!
Léo meghökkent. Még senki sem beszélt vele így! De valahogy tetszett neki a pillangó bátorsága.
– És mégis, mit tehetne egy aprócska pillangó, hogy hasznomra legyen? – kérdezte kíváncsian.
– Nem az a fontos, hogy hasznodra legyek – mondta a pillangó. – De elhozhatom neked az örömöt és a kalandot, amit talán egyedül nem találsz meg.
Léo elgondolkodott, majd azt mondta:
– Rendben, pillangó. Légy a barátom, és meglátjuk, mit tanulhatunk egymástól.
És attól a naptól kezdve a pillangó mindig ott repkedett Léo körül. Segített neki észrevenni a szavanna apró szépségeit: a gyönyörű vadvirágokat, a naplementék varázslatos színeit, és az apró állatokat, akik rejtve éltek a magas fű között. Léo pedig megvédte a pillangót a veszélyektől, amikor szélvihar vagy ragadozó madár közelített.
Egy napon, amikor hatalmas vihar tombolt a szavannán, a pillangó ijedten bújt Léo hatalmas mancsa alá.
– Ne félj – mondta az oroszlán. – Amíg én itt vagyok, semmi baj nem érhet.
És valóban, a vihar elvonult, és Léo újra napfényes biztonságot nyújtott barátjának. Ettől a naptól kezdve Léo már nem volt magányos, mert megtanulta, hogy a legnagyobb erő sem ér semmit, ha nincs mellette valaki, aki mosolyt hoz az életébe.
A pillangó pedig megértette, hogy nem számít a méret vagy az erő, a barátság a legnagyobb ajándék, amit adhatunk egymásnak.
És így éltek boldogan, a szavanna legkülönösebb barátpárjaként, tanítva mindenkinek, hogy a szeretet és a barátság határtalan.
Vége
