A titkos szakács és a gyerektorták birodalma

Volt egyszer egy város szélén, egy öreg, repedezett falú kis ház. A ház úgy nézett ki, mintha senki sem lakna benne – de aki nagyon figyelt, az néha megérezhetett valami különöset: egy titokzatosan édes illatot, ami csak hajnaltájt szállt ki a kéményen.

Senki sem tudta, ki lakik ott. De a gyerekeknek volt egy sejtésük. Mert minden évben, amikor valaki igazán különleges kívánságot írt a születésnapjára – nem játékot, nem biciklit, hanem valami igazán különleges tortát –, másnap reggel ott állt az ajtaja előtt: egy doboz, benne a világ legfinomabb, legfurcsább, legcsodásabb tortájával.

A titkos szakács létezett. Úgy hívták: Cukormester Málna-Mázli.

Málna-Mázli nem volt akárki. Az ő lisztje puhább volt a felhőknél, a cukrát egy tündér szállította minden teliholdkor, és a habverője egyszerűen magától mozgott. De a legkülönlegesebb hozzávalója egy titkos üvegcsében lapult: egy csepp gyerekkacagás, amit csak akkor lehetett begyűjteni, ha valaki igazán boldog volt.

Egy napon egy kisfiú, Balázs, levelet írt a szülinapjára:

“Kedves tortakészítő, ha létezel, én nemcsak egy tortát szeretnék. Én azt szeretném, hogy a húgom, aki mostanában sokat szomorkodik, újra nevessen. Kaphatna egy olyan tortát, amitől kacagni kell?”

Másnap hajnalban Málna-Mázli megvonta a szemöldökét, felcsapta a receptes könyvét, és így szólt:

– Hát ez nem lesz könnyű… de annál édesebb!

Így készült el a Nevetőhabos Kacagtorta.

Volt benne pattogó karamell, ami csiklandozta a nyelvet, és málnás habfelhő, ami minden falat után vidám “hihihi!” hangot adott ki. A tetején egy kis cukorcsúszda kanyargott, amelyen egy mogyorómanó gurult le minden alkalommal, amikor valaki megvágta a tortát.

Amikor Balázs és a húga meglátták a tortát, először csak pislogtak. Aztán Balázs megkérdezte:

– Megkóstoljuk?

A húga bólintott.

Az első falatnál a lány szemében könnyek jelentek meg. De nem bánatból – hanem nevetésből. A torta ugyanis csiklandozott belülről!

Nevettek, gurultak, sírtak a kacagástól. A mogyorómanó még integetett is nekik.

Aznap este a ház kéménye alól egy halk sóhaj szállt fel:

– Még egy kívánság teljesítve. Egy nevetés elment. Holnap új recept jön…

És ha egyszer igazán különleges tortára vágysz – nem árt egy levelet írni. Mert Cukormester Málna-Mázli mindig figyel. Csak csendben. És egy kicsit cukrosan.

Vége 🍰✨

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »