A légies felhők birodalma

A légies felhők birodalma

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy különleges birodalom fent, a felhők között. Ez a hely olyan varázslatos volt, hogy csak azok találhatták meg, akik elég bátrak voltak becsukni a szemüket, és képzeletükkel elrepülni oda.

Egyik este egy kisfiú, Marci, nem tudott elaludni. Az ágyában forgolódott, és a takaróját igazgatta. „Bárcsak valahol máshol lehetnék most, ahol minden nyugodt és békés” – gondolta magában.

Ekkor egy halk hangot hallott. „Ha el szeretnél repülni a Felhők Birodalmába, csak csukd be a szemed, és képzeld el, hogy egy puha felhőhintában ringatózol.” Marci lehunyta a szemét, és érezte, ahogy a teste egyre könnyebbé válik, mintha valóban egy felhő ölelné körül.

Ahogy felnézett, látta, hogy felette hatalmas, fehér, habos felhők úsznak, és mindegyiknek különleges formája van. Az egyik olyan volt, mint egy sárkány, a másik mint egy kastély, és egy olyan, mint egy mosolygós kis nyúl. Egy kedves, szivárványszínű madár repült oda hozzá.

„Szia, Marci!” – csipogta a madár. „Én vagyok Szellő, és én vigyázok a Felhők Birodalmára. Tudod, ez a hely mindig segít megnyugodni azoknak, akik ellátogatnak ide. Gyere, nézzünk körül!”

Marci beleült a madár által húzott felhőhintába, és lassan elindultak a birodalom szívébe. Lágy szellő simogatta az arcát, és a nap sugarai kellemesen melegítették. Útközben egy hatalmas, puha felhőhegyet láttak, amire a naplemente narancssárga és rózsaszín árnyalatokat festett. Szellő így szólt: „Ez a nyugalom hegye. Ha rágondolsz, mindig megnyugszol.”

A Felhők Birodalmában nem volt rohanás, nem volt zaj, csak a béke és a csend. Marci érezte, hogy a szemei egyre nehezebbek lesznek, de nem akarta elhagyni ezt a varázslatos helyet. Szellő azonban így szólt: „Ne aggódj, Marci. Ez a hely itt lesz mindig, amikor szükséged lesz rá. Csak hunyd le a szemed, és emlékezz rám.”

Ahogy Marci halkan búcsút intett Szellőnek, lassan visszatért az ágyába. Az álom már egészen közel járt hozzá, és mire észbe kapott, békésen szuszogott.

„Most te is csukd be a szemed, és képzeld el, hogy a Felhők Birodalmában vagy. Érezd, ahogy a szellő finoman megérinti az arcodat, és egy puha felhőringó hintában pihensz. Minden csendes és nyugodt. Lélegezz mélyen, és engedd, hogy az álom eljöjjön hozzád.

Jó éjszakát!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »