Messze, az erdők és hegyek közötti elrejtett völgyben élt egy kis unikornis, akit Lunának hívtak. Luna fehér bundája a holdfényben ragyogott, és a homlokán lévő aranyszarv finoman csillogott. Bár ő volt a legfiatalabb a völgy unikornisai között, Luna nagyon kíváncsi és bátor volt.
Az unikornisok bölcse, egy idős, ezüstszőrű unikornis, gyakran mesélt nekik a varázslatos tóról, amely a völgy határán túl, egy titkos helyen rejtőzik. Azt mondták, aki megtalálja a tavat, kívánhat egyet, és a tó teljesíti a kívánságát. De az út tele volt próbákkal és rejtélyekkel, ezért senki sem merte megpróbálni.
Egy napon Luna úgy döntött, hogy elindul, és megkeresi a varázslatos tavat. Nem azért, mert szüksége volt valamire, hanem mert úgy érezte, hogy kalandra vágyik, és talán másoknak is segíthet a tó erejével. Az anyukája aggódva figyelmeztette:
– Légy óvatos, Luna! Az út hosszú és tele van kihívásokkal.
Luna azonban elszánt volt. Korán reggel indult el, és az erdőn keresztül vezető úton madarak csicseregtek, a levelek pedig halkan suttogtak, mintha biztatnák őt. Ahogy haladt, három próba várta.
Az első próba: A ködfátyol erdő
Luna egy sűrű, ködös erdőbe ért, ahol semmit sem látott maga körül. Ekkor egy kis tündér jelent meg, és így szólt:
– Luna, ha át akarsz kelni az erdőn, meg kell találnod a saját fényedet.
Luna behunyta a szemét, és mély levegőt vett. Megidézte a szívében rejlő bátorságot, és egyszer csak a szarva halványan világítani kezdett, mint egy lámpás. A fénye eloszlatta a ködöt, és Luna biztonságosan átért az erdőn.
A második próba: A beszélő sziklák
Luna hamarosan egy sziklás hegyoldalhoz ért, ahol hatalmas sziklák tornyosultak előtte. Az egyik szikla megszólalt:
– Csak az juthat tovább, aki igazán megérti a barátságot. Válaszolj: Mi a barátság legnagyobb ajándéka?
Luna elgondolkodott, majd így válaszolt:
– A barátság legnagyobb ajándéka, hogy mindig ott vagyunk egymásnak, jóban és rosszban. A barátaink fénye segít át a sötétségen.
A sziklák lassan félrehúzódtak, és Luna folytathatta útját.
A harmadik próba: A kívánság kapuja
Végül Luna elért a varázslatos tóhoz, amely kristálytisztán csillogott a holdfényben. A tó közepén egy kapu emelkedett ki a vízből, rajta egy fénylő kulccsal. De a kaput egy nagy kérdés őrizte. Egy mély hang szólalt meg:
– Luna, ha kívánhatsz egyet, mi lenne az?
Luna egy pillanatra elgondolkodott, majd azt mondta:
– Azt kívánom, hogy a tó varázsereje mindenkihez eljusson, aki segítségre szorul. A tó maradjon nyitva azoknak, akik tiszta szívvel keresik.
Ahogy kimondta, a tó felragyogott, és a kapu megnyílt. A tó ereje szétáradt a völgyben, és mindenhol békét és boldogságot hozott.
Luna hazatért, és az unikornisok büszkén fogadták. A tó története továbbra is fennmaradt, de attól a naptól kezdve minden unikornis tudta, hogy a legnagyobb varázslat a szívben rejlik.
Vége
