Valahol Afrikában, egy széles folyópart mellett élt egy kíváncsi kis elefánt, akit Manónak hívtak. Manó tele volt energiával és mindig készen állt a játékra, de egyvalamitől félt: a mély víztől. Bár az elefántok híresek voltak arról, hogy szeretnek pancsolni, Manó sosem mert belemenni a folyó mélyebb részébe. Attól tartott, hogy elsodorja a víz, vagy hogy nem tud kijutni.
Manó anyukája, Lila, gyakran biztatta:
– Manó, a víz barátunk. Segít hűsölni a forróságban, és tele van élettel. Ha egyszer kipróbálnád, meglátnád, milyen csodálatos.
De Manó csak a fejét rázta, és inkább a parton játszott a homokkal, vagy kisebb pocsolyákban ugrált. A folyó mélyebb része túlságosan ijesztőnek tűnt számára.
Egy napon, amikor Manó és Lila a folyóparton sétáltak, egy kis zebra, akit Zuriának hívtak, hirtelen megcsúszott a meredek parton és beleesett a vízbe. Zuriának nem esett baja, de a sodrás gyorsan vitte őt a mélyebb részek felé.
– Segítség! – kiáltotta rémülten. – Nem tudok visszajutni!
Manó pánikba esett, de Lila nyugodt hangon így szólt:
– Manó, te vagy az egyetlen, aki elég közel van ahhoz, hogy segítsen. Tudom, hogy meg tudod csinálni. Használd az ormányodat, és vigyázz Zuriára!
Manó szíve hevesen vert, és remegett a lába, de tudta, hogy nem hagyhatja cserben a barátját. Mély levegőt vett, és lassan belelépett a vízbe. A hideg víz először ijesztőnek tűnt, de ahogy egyre mélyebbre merészkedett, rájött, hogy a lába stabilan érinti az alját. Az ormányát magasra emelte, és lassan Zuriához úszott.
Amikor odaért, Zuriát finoman az ormányával tartotta, és elkezdte visszavinni a partra. A víz néha sodorta őket, de Manó kitartott, és végül mindketten biztonságban kiértek a partra.
Zuria remegve, de hálásan nézett rá:
– Köszönöm, Manó! Ha te nem lettél volna, nem tudom, mi történt volna velem!
Manó először nem szólt semmit, csak lihegett a fáradtságtól. De aztán lassan rámosolygott Zuriára.
– Megijedtem, de tudtam, hogy segítenem kell.
Lila büszkén nézte Manót.
– Látod, fiam? A bátorság nem azt jelenti, hogy sosem félsz. Azt jelenti, hogy a félelmeiden túllépve segítesz másokon.
Attól a naptól kezdve Manó már nem félt a mély víztől. Rájött, hogy a folyó nem ellenség, hanem barát, ami tele van kalanddal és felfedeznivalóval. És amikor más kisállatok a folyó mélyétől tartottak, Manó mindig elmondta nekik:
– A víz nem olyan ijesztő, ha egyszer bízol magadban.
Vége
