Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három különleges kisgyerek, akik hármas ikrek voltak. Két fiútestvér – Miki és Marci, és egy vidám kislány – Lilla. Bár mindhárman egyszerre születtek, mégis teljesen különbözőek voltak.
Miki mindig kérdezett:
– Mi ez? Hogy működik? Miért ilyen szögletes a felhő?
Marci mindig mozgott:
– Gyertek! Fussatok utánam! Nézzétek, hogy pörög a kavics!
Lilla pedig álmodozott:
– Képzeljétek, ez a falevél egy repülő szőnyeg!
Egy szép napsütéses napon a kert végében valami különöset találtak. Egy régi, poros térképet! Az volt ráírva:
„Titkos kincs, csak hárman találhatják meg!”
– Ez rólunk szól! – kiáltotta Marci.
– De hova kell mennünk? – kérdezte Miki, miközben már nagyítóval vizsgálta a rajzokat.
– A térkép szerint előbb át kell kelni a “párnás hegyen”! – mondta Lilla, és már mászott is fel a kanapéra, ami természetesen egy óriási párnahegy lett.
Aztán következett a “csúszós folyó” – az ebédlő padlóján egy kék takaró hullámzott, mintha víz lenne. Mindhárom gyerek egy-egy kanállal „evezett” rajta át.
Végül megérkeztek a „Mókakunyhóhoz” – ami valójában a nagyi régi sátra volt a szekrény mögött. Ott egy cipős doboz várt rájuk, benne egy papírtekercs és három kis tükör.
A tekercsen ez állt:
„A kincs nem arany, nem ezüst, nem csillog –
hanem az, ha együtt játszotok és boldogok vagytok!”
A három kis iker egymásra nézett, és elkezdtek nevetni. A tükrökben a saját mosolygó arcukat látták – és egymást.
– Ez tényleg a legjobb kincs – mondta Lilla.
– És csak nekünk van – tette hozzá Miki.
– Hármas erő! – kiáltotta Marci, és újra indult a kaland.
És ha most alszanak is, talán éppen egy újabb térképet találnak álmukban…
