Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy kislány, Lili, aki imádta a lovakat. Minden nap elment a rétre, hogy nézze a pacikat, de sajnos nem volt saját lova.
Egy este, amikor Lili a csillagokat nézte az ablakából, hirtelen furcsa fényt látott a rét felől. Kíváncsi lett, ezért gyorsan magára kapta a kabátját, és kiszaladt. Amikor odaért, egy gyönyörű, ezüstösen csillogó pacit látott a mezőn. A ló sörénye mintha apró csillagokból állt volna, és szemei olyan fényesen ragyogtak, mint a hold.
Lili óvatosan közelebb ment, és a ló gyengéden lehajtotta a fejét, mintha barátkozni akarna vele.
– Hát te ki vagy? – suttogta Lili.
A ló halkan nyerített, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha az égbolt egy darabja elevenedett volna meg előtte. Lili óvatosan megérintette a paci sörényét, és abban a pillanatban varázslatos dolog történt! Hirtelen úgy érezte, mintha könnyű lenne, és amikor a ló hátára ült, egyszerre a csillagok közé emelkedtek.
Repültek a hold körül, átsuhantak a felhők között, és Lili boldogabban nevetett, mint valaha. A csillagfényes paci elvitte őt a világ legszebb tájaira: egy égig érő hegyre, egy szivárványszínű tóhoz, és egy titokzatos, tündérek lakta erdőbe is.
Mikor hajnalodni kezdett, a ló visszavitte Lilit a rétre.
– Köszönöm! – súgta Lili, és megölelte a pacit.
A ló szemeiben szeretet csillogott, majd egy pillanat alatt eltűnt a hajnali fényben.
Lili másnap reggel arra ébredt, hogy még mindig a réten fekszik, mintha az egész csak álom lett volna. De amikor lenézett a kezére, egy apró csillag alakú szőrszálat talált rajta. Tudta, hogy ez nem csak álom volt.
Attól a naptól kezdve minden este a csillagokat nézte, és remélte, hogy egyszer újra találkozik a csillagfényes pacival.
Itt a vége, fuss el véle!
