Futárka, a Szavanna Hírvivője

Egyszer volt, hol nem volt, élt a szavannán egy fiatal gepárd, akit Futárkának hívtak. Futárka volt a leggyorsabb a szavannán, és minden állat tudta, hogy rá mindig számíthatnak, ha valami sürgős üzenetet kellett eljuttatni egyik helyről a másikra.

Egy reggelen Futárka éppen egy nagy fa árnyékában pihent, amikor a bölcs oroszlán, Samu, hozzáfordult egy kéréssel.

– Futárka, van egy nagyon fontos üzenet, amit el kell juttatnod a távoli hegyek mögött élő elefántcsordához – mondta Samu. – A folyó kiszáradt, és mindenkinek össze kell fognia, hogy újraélesszük.

Futárka izgatottan bólintott.

– Számíthatsz rám, Samu! – mondta, és azonnal útnak indult.

Az út nem volt egyszerű. Először átkelt egy hatalmas, sziklás területen, ahol a nap perzselően sütött. Itt találkozott Pihével, a kicsi madárral, aki a sziklák között rejtőzködött.

– Hová rohansz ilyen gyorsan, Futárka? – kérdezte Pihe.

– Az elefántokhoz viszem az üzenetet. Szükségük van a segítségünkre, hogy újra vizet találjunk a folyónak – válaszolta Futárka.

– Hadd segítsek! Én is gyorsan tudok repülni, és megmutathatom neked a legrövidebb utat – mondta Pihe, és együtt folytatták az utat.

Útjuk során elértek egy mezőt, ahol egy nagy csorda zebra pihent. A zebrák között volt egy fiatal zebra, Csíkoska, aki izgatottan figyelte Futárkát.

– Futárka! Hallottam rólad! Hozhatok neked vizet, hogy folytathasd az utad? – kérdezte Csíkoska.

Futárka hálásan elfogadta a segítséget. Miután ivott, újult erővel indult tovább, Pihe pedig továbbra is vele tartott.

Amikor végre elérték a hegyeken túli tisztást, az elefántok örömmel fogadták Futárkát. Az elefántok vezetője, Ella, izgatottan hallgatta az üzenetet.

– Köszönjük, Futárka! Azonnal elindulunk, hogy segítsünk – mondta Ella. – Te igazán különleges vagy. Nemcsak a gyorsaságod, hanem az elszántságod is inspiráló.

Ella csordája hamarosan a folyó partjára ért, ahol már a szavanna állatai együtt dolgoztak: gátakat építettek, és új forrásokat kerestek. Futárka boldogan látta, hogy mindenki összefogott. A folyó lassan újra megtelt friss, tiszta vízzel.

Az ünnep a szavannán

Az állatok egy nagy ünnepséget tartottak a folyó partján, hogy megköszönjék Futárkának a segítséget. Samu büszkén nézett rá.

– Nemcsak gyors vagy, hanem a szíved is nagy, Futárka. Ez az igazi erő.

Az igazi gyorsaság nemcsak a mozgásban rejlik, hanem abban is, hogy időben észreveszed, hogyan segíthetsz másokon.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »