Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi szavannán élt egy fiatal, kíváncsi elefánt, akit Eleknek hívtak. Elek imádta az óriási füves síkságot, ahol a fák lombjai árnyékot nyújtottak, és a tavak friss vizet kínáltak. Egyik nap azonban Elek elhatározta, hogy szeretné jobban megérteni, miért olyan különleges a szavanna, ahol él.
Egy forró délután Elek az anyukájától megkérdezte:
– Anyu, miért van az, hogy az oroszlánok csak a fák közelében vadásznak, a majmok a lombok között ugrálnak, és a zsiráfok a legmagasabb leveleket eszik? Miért csinál mindenki mást?
Az anyukája mosolyogva válaszolt:
– Minden állatnak megvan a saját szerepe és helye a szavannán. De ha többet szeretnél megtudni, miért nem kérdezel meg másokat?
Elek nagyon izgatott lett, és útnak indult, hogy felfedezze a válaszokat.
Elek először a szavanna bölcsét, Zina zsiráfot látogatta meg.
– Zina, miért mindig a magas leveleket eszed? – kérdezte Elek.
Zina lehajolt, és mosolyogva mondta:
– Tudod, Elek, hosszú nyakam van, így könnyedén elérem a fák tetején lévő friss leveleket, amelyeket más állatok nem tudnak megenni. Így mindenki számára marad elegendő élelem.
Elek bólogatott, és továbbment. A következő állomás egy árnyas fa volt, ahol Csini, a majom, a faágakon ugrált.
– Csini, miért nem eszel a földön, mint én? – kérdezte Elek.
Csini kuncogott:
– Azért, Elek, mert én a fák gyümölcseit szeretem, és a lombok között biztonságban vagyok a ragadozóktól. Te nagy és erős vagy, így nem kell a fák közé bújnod.
Elek megértette, hogy minden állat máshogyan él, attól függően, hogy mire van szüksége és miben ügyes.
Ahogy Elek hazafelé tartott, az oroszlánnal, Lenával is találkozott.
– Lena, miért vadásztok a fák közelében? – kérdezte.
Lena ravaszul elmosolyodott.
– Az árnyékban könnyebben rejtőzünk, így közelebb kerülhetünk a zsákmányunkhoz. Ezért fontos, hogy minden állat megtalálja a maga helyét és módját az életben.
Elek hazaért, és anyukájának elmesélte mindazt, amit tanult.
– Anyu, most már értem, hogy minden állatnak megvan a szerepe. Mi, elefántok, a füvet és a leveleket esszük, a fákat gondozzuk azzal, hogy letörjük az elszáradt ágakat, és még vizet is találunk, amikor mások nem találnak!
Elek másnap már büszke volt arra, hogy ő egy elefánt. Megtanulta, hogy a szavanna élete egy nagy körforgás, ahol minden élőlénynek megvan a saját különleges helye és szerepe.
Így történt, hogy Elek nemcsak a szavanna, hanem a természet titkainak is szakértője lett. Azóta is tanítja a többi kis elefántot:
– Ha megérted a körülötted lévő világot, még jobban fogod szeretni azt!
Minden állat, növény és természeti jelenség egy nagy körforgás része, és mindegyiknek megvan a maga fontos szerepe. Ha megismerjük egymást, jobban megértjük a világot, amelyben élünk!
