Lili, a kíváncsi víziló

viziló

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kíváncsi kis víziló, akit Lilinek hívtak. Lili egy széles folyóparton élt a családjával, ahol a víz mindig csillogott, és a nádasok között madarak énekeltek. Lili minden reggel korán felkelt, hogy úszkáljon a folyóban és felfedezze a környéket.

Egy napon, miközben Lili a folyóparton sétált, észrevette, hogy a nádasból előbújt egy kis béka. A béka zöld volt, és nagyokat ugrott. Lili kíváncsian nézte, ahogy a béka a víz széléhez ugrándozott.

– Hé, kis béka! – szólt Lili. – Hogy tudsz ilyen nagyokat ugrani?

A béka elnevette magát.
– Gyakorlás és türelem, Lili! Minden nap egy kicsit gyakorlok. Te is megtanulhatnád, ha akarnád.

Lili elhatározta, hogy ő is kipróbálja az ugrálást. Először aprókat próbált ugrani a parti fövenyen, de a vízilábai túl nagyok és nehezek voltak. Elesett, felállt, majd újra próbálkozott. A béka bátorította:
– Ne add fel! Mindenkinek másban rejlik az erőssége.

Ahogy Lili egyre próbálkozott, meghallotta egy idősebb víziló, Böbe hangját:
– Lili, miért ugrálsz a parton? Hiszen mi, vízilovak, fantasztikus úszók vagyunk!

Lili elgondolkodott. „Igaza van Böbének,” gondolta. „Miért próbálok olyasmit csinálni, amiben nem vagyok igazán jó? Inkább megmutatom a békának, amit én tudok!”

Másnap reggel Lili meghívta a békát úszni.
– Nézd, béka! Mi vízilovak a vízben vagyunk a legjobbak. Ha megtanítasz jobban ugrálni, én segítek neked, hogy gyorsabban ússz!

A béka boldogan beleegyezett. Lili megtanította a békának, hogyan használja a lábait a vízben, hogy gyorsabban haladjon. A béka pedig megmutatta, hogyan ugorjon egy kicsit magasabbra és ügyesebben.

Lili és a béka hamarosan a legjobb barátok lettek. Mindketten megtanulták, hogy mindenki másban jó, és ez így van rendjén. Ha összefogunk és segítünk egymásnak, még többet tanulhatunk!

Azóta, ha valaki megkérdezi Lilit, hogy miért próbált ugrálni, ő mindig azt válaszolja:
– Azért, hogy rájöjjek, mi az, amiben igazán jó vagyok!

Így volt, mese volt, minden gyereknek tanulságos volt. 😊

Mindenkinek megvan a maga erőssége, és a legjobb, ha egymástól tanulunk, miközben segítünk egymásnak!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »