Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű hegyvidéken, ahol a fák lombjai közé fénysugarak szűrődtek, élt egy fiatal sárkány, akit Szikrának hívtak. Szikra nem volt olyan, mint a többi sárkány. Nem szeretett félelmet kelteni vagy kincseket őrizni, inkább barátokat keresett és segíteni akart másokon.
Egy reggelen Szikra a hegytetőről nézte a tájat, amikor a távolban egy különleges fényt pillantott meg az erdő mélyén. A fény szinte hívogatta őt.
– Vajon mi lehet ez? – kérdezte magában, és elhatározta, hogy elindul megkeresni.
Út közben találkozott egy kis nyúllal, akit Ugrinak hívtak.
– Hová mész, Szikra? – kérdezte Ugrika.
– Egy különleges fényt láttam az erdő mélyén. Meg akarom nézni, mi az. Szeretnél velem tartani?
– Persze! – mondta a nyúl vidáman, és együtt folytatták az utat.
Ahogy haladtak az erdőben, találkoztak egy szomorú rókával, aki az út szélén üldögélt.
– Miért vagy ilyen szomorú? – kérdezte Szikra.
– Elvesztettem az útlevelem, és nem találom a barátaimat – mondta a róka.
Szikra nem habozott. A tűzleheletével apró fénygömböket varázsolt, amelyek bevilágították a környéket. Így a róka könnyedén megtalálta a barátait.
– Köszönöm, Szikra! – mondta hálásan a róka, és boldogan elszaladt.
Amikor végre elérték az erdő mélyét, Szikra és Ugrika meglátták, hogy a különleges fényt egy régi kristálytó visszatükröződése okozza. A tó partján állt egy idős, bölcs sárkány, akit Harmóniának hívtak.
– Üdv, fiatal sárkány! Miért kerested ezt a helyet? – kérdezte Harmónia.
– Láttam a fényt, és meg akartam érteni, honnan jön – válaszolta Szikra.
Harmónia elmosolyodott.
– Ez a fény nem más, mint a barátság és a jószívűség fénye. Azok találhatják meg, akik segítenek másokon, és őszintén hisznek a szeretet erejében.
Szikra megértette, hogy az ő kedvessége és segítőkészsége vezetett ide.
Amikor Szikra visszatért a hegyre, boldogan gondolt az útjára. Tudta, hogy a kedvesség mindig utat mutat, még akkor is, ha az ember nem is keresi.
Aznap este az erdő lakói összegyűltek a kristálytó körül, és megünnepelték a barátságot. Szikra pedig boldogan figyelte a csillagokat, és érezte, hogy a világ egy kicsit jobb hely lett.
A kedvesség és a segítőkészség fénye sosem halványul el. Mindig utat mutat, és összeköti azokat, akik szívből szeretnének segíteni.
