Füles, a Bátor Tigriskölyök Kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, a dzsungel mélyén élt egy kíváncsi és játékos tigriskölyök, akit Fülesnek hívtak. Füles a tigriscsalád legfiatalabb tagja volt, és mindenki nagyon szerette, mert mindig vidám és tele volt kérdésekkel a világ dolgairól.

Egy reggelen, amikor a nap sugarai átszűrődtek a dzsungel lombjain, Füles odaszaladt anyukájához, Napsugárhoz.

– Mama, miért szólítanak Fülnek? – kérdezte csillogó szemekkel.

– Azért, kicsim, mert a füleid mindig olyan éberek, hogy mindent először hallasz meg – válaszolta Napsugár mosolyogva. – Ez nagy ajándék a dzsungelben.

Füles büszkén kihúzta magát, és elhatározta, hogy aznap felfedezi a dzsungelt, hogy megtudja, milyen más titkokat rejt még.

Füles búcsút intett anyukájának, és ugrándozva indult el az ösvényen. Az útja során találkozott egy vidám majommal, aki az ágakon ugrált.

– Hé, Füles, hová mész ilyen izgatottan? – kérdezte a majom, miközben egy banánt majszolt.

– Felfedezem a dzsungelt, és szeretném megtudni, milyen hangokat hallhatok meg – válaszolta Füles.

A majom nevetve bólintott, és így szólt:

– Ha igazán figyelsz, talán meghallod a dzsungel énekét!

Füles kíváncsian továbbindult, miközben éberen hallgatott.

Ahogy haladt, Füles először halk csobogást hallott. A hang egy kis patak felől jött, amely békésen folydogált a fák között. Megállt, hogy megigyon egy kis vizet, és közben mosolygott, mert a patak csobogása olyan megnyugtató volt.

Továbbmenve madárcsicsergésre lett figyelmes. Egy gyönyörű kék madár szállt le előtte, és mintha köszöntötte volna őt.

– Szia, kicsi tigris! – csipogta a madár. – A dzsungel éneke mindenkit üdvözöl, aki nyitott szívvel hallgatja.

Füles boldogan köszönt vissza, és tovább folytatta útját.

Hirtelen egy halk neszt hallott a bokrok között. Füles megállt, és óvatosan figyelt. Egy kis szarvas dugta ki az orrát, aki bizonytalanul nézett körbe.

– Szia, ki vagy? – kérdezte Füles barátságosan.

– Én vagyok Cserke, és elvesztem – válaszolta a szarvas bátortalanul. – Nem találom az anyukámat.

Füles azonnal segíteni akart.

– Ne aggódj, Cserke! Az én füleim minden hangot meghallanak. Segítek megtalálni őt.

Füles figyelmesen hallgatott, és hamarosan meghallotta a szarvasok jellegzetes hangját a távolból.

– Erre kell mennünk! – mondta Füles, és vezetni kezdte Cserkét.

Hamarosan elértek egy tisztáshoz, ahol Cserke anyukája már aggódva kereste a kicsinyét. Amikor meglátta őket, boldogan odaszaladt.

– Köszönöm, hogy visszahoztad a kicsinyemet! – mondta hálásan az anyaszarvas.

Füles büszkén mosolygott.

– Szívesen! Mindig figyelek a hangokra, hogy segíthessek másoknak.

Amikor Füles visszatért a családjához, elmesélte a nap kalandját. Csíkos és Napsugár büszkén hallgatták, ahogy a kicsinyük a dzsungel énekéről és a szarvas családról mesélt.

– Ma igazi hős voltál, Füles – mondta Csíkos, és megsimogatta a kölykét.

Füles boldogan bújt anyukájához, és halkan így szólt:

– A dzsungel tele van csodákkal, ha igazán figyelünk.

Aznap este a dzsungel csendes volt, de Füles szívében még mindig hallotta a patak csobogását, a madarak énekét és a dzsungel varázslatos harmóniáját.

A világ tele van apró csodákkal, ha figyelmesen hallgatunk, és nyitott szívvel járunk benne.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »