Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű, zöldellő völgyben, ahol hatalmas hegyek és sűrű dzsungelek terültek el, élt rengeteg dinoszaurusz. Ezt a csodálatos helyet Dinóvölgynek hívták, ahol minden dinó boldogságban és harmóniában élt együtt. Voltak itt hatalmas brachioszauruszok, fürge velociraptorok, vidám triceratopszok, büszke stegosaurauszok, és még a rettentő t-rexek is barátságosak voltak.
Dinóvölgyben minden évben megrendezték a Nagy Dinó Ünnepet, amikor a völgy összes dinoszaurusza összegyűlt, hogy együtt ünnepeljék a természet szépségét és a barátságot.
Az előkészületek
Egy nap a kis Bori, a kíváncsi triceratopsz, izgatottan futott végig a réten a barátaihoz.
– Tudjátok, hogy ma kezdődik a Nagy Dinó Ünnep? – kiáltotta.
A barátai, Tomi, a fiatal brachioszaurusz, és Zizi, a fürge velociraptor, izgatottan bólogattak.
– Én segítek díszíteni a nagy tisztást! – mondta Tomi, miközben az ég felé nyújtotta hosszú nyakát, hogy színes virágokat szedjen a magasabb ágakról.
– Én hozok majd fényes kavicsokat a patakból! – kiáltotta Zizi, aki mindig gyorsabb volt, mint bárki más.
Bori elmosolyodott, és így szólt:
– Akkor én összegyűjtöm a többi dinót, hogy mindenki időben megérkezzen!
A gyűlés
Mire eljött az este, a Nagy Tisztás már gyönyörű volt: virágokkal díszített fák, színes kavicsokkal kirakott ösvények, és az egész völgyet vidám zene töltötte be, amit a madarak trillázása egészített ki.
Hamarosan a dinoszauruszok minden irányból érkeztek. A brachioszauruszok lassan lépdeltek a hatalmas lábaikkal, míg a kisebb velociraptorok és pachycephalosauruszok vidáman ugrándoztak közöttük. A stegosaurauszok a hátukon lévő tányérjaikat gyönyörű virágfüzérekkel díszítették fel, és még a rettegett t-rexek is mosolyogva érkeztek, hogy részt vegyenek a közös ünneplésen.
Bori és barátai a tisztás közepén álltak, és boldogan nézték, ahogy a völgy élettel és nevetéssel telt meg.
A meglepetés
Egyszer csak különös fény jelent meg az égen, és minden dinoszaurusz felnézett. A hold fénye erősebben ragyogott, mint valaha, és egy csillag hullott le az égből, egészen a tisztás széléig.
– Mi volt ez? – kérdezte Zizi izgatottan.
A dinoszauruszok óvatosan közelebb mentek, és a csillag helyén egy különleges, ezüstösen ragyogó követ találtak.
– Ez egy ajándék az égtől – mondta bölcsen az egyik idős brachioszaurusz. – A barátságunk és az összetartásunk fénye vonzotta ide ezt a csodát.
A kis dinoszauruszok izgatottan állták körbe a követ, amely mostantól Dinóvölgy szívében fog ragyogni.
A tánc és a vidámság
Ahogy az ünnep folytatódott, a dinoszauruszok elkezdtek táncolni a holdfényes tisztáson. A hatalmas brachioszauruszok lassan ringatták nyakukat a dallamra, a velociraptorok gyorsan cikáztak, mintha versenyeznének, a triceratopszok pedig egymással karöltve vidáman köröztek.
Még a t-rexek is megpróbáltak táncolni, bár a nagy lábaik miatt kissé ügyetlenül mozogtak, amitől mindenki nevetésben tört ki.
Bori, Tomi és Zizi összebújtak a tisztás közepén, és mosolyogva nézték a boldog dinoszauruszokat.
– Ez volt eddig a legszebb ünnep – mondta Bori.
– És tudjátok, miért? – tette hozzá Tomi. – Mert együtt vagyunk, és ez a legfontosabb.
A nap vége
Ahogy a hold magasan járt az égen, és a csillagok beragyogták a völgyet, a dinoszauruszok lassan hazafelé indultak. A Nagy Dinó Ünnep emléke minden szívben ott ragyogott, mint az ezüstösen fénylő kő a tisztás közepén.
Bori, Tomi és Zizi egymás mellett feküdtek a puha fűben, és a csillagos eget nézték.
– A világ tele van csodákkal – suttogta Zizi.
– Igen – mondta Bori. – És a legnagyobb csoda az, hogy mindezt együtt élhetjük át.
Ahogy elaludtak, Dinóvölgy csendes lett, de a barátság és szeretet fénye tovább ragyogott a dinoszauruszok birodalmában.
Üzenet
Az együtt töltött idő, a barátság és az összetartás az, ami igazán széppé teszi a világot, és örökre emlékezetessé varázsol minden pillanatot.
