Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kisfiú, akit Bencének hívtak. Bence imádta a dinoszauruszokat. Minden este, mielőtt lefeküdt volna, a szobájában játszott a dinoszauruszfiguráival, és elképzelte, hogy egy óriási dzsungelben él, tele tyrannosauruszokkal, triceratopszokkal és pteranodonokkal.
Egy este, amikor Bence éppen egy stegoszaurusszal játszott, különös fényt látott az ablakából. A hold ezüstösen ragyogott, de a kertben egy másik fény villódzott, mintha valami hívogatta volna őt.
– Ez meg mi lehet? – suttogta Bence, és gyorsan felkapta a kedvenc dinoszauruszfiguráját, hogy utánajárjon.
Bence halkan kiosont a kertbe, ahol a fény egy kis kő körül táncolt. Amint közelebb lépett, a kő hirtelen ragyogni kezdett, és Bence érezte, hogy valami különös történik. A kő egyre fényesebb lett, és egy pillanat alatt egy hatalmas, sűrű dzsungelben találta magát.
– Hát ez meg hogyan lehetséges? – kérdezte csodálkozva, miközben körülnézett. Mindenütt óriási fák magasodtak, a levegő tele volt madarak és furcsa lények hangjával.
Egyszer csak egy nagy, barátságos brachioszaurusz hajolt le hozzá.
– Szia! Én Csoszogó vagyok. Te hogy kerültél ide, kisember? – kérdezte a brachioszaurusz kedvesen.
– Nem is tudom – felelte Bence. – Csak követtem egy fényt a kertben, és most itt vagyok. Ez egy dinoszauruszokkal teli világ?
Csoszogó bólintott.
– Ez a Dinoszauruszok Csodavilága. Itt minden dinoszaurusz békében él. Gyere, bemutatom neked a barátaimat! – mondta.
Csoszogó elvezette Bencét egy hatalmas tisztásra, ahol különböző dinoszauruszok játszottak. Egy triceratopsz fák leveleit majszolta, egy pteranodon a levegőben körözött, míg egy apró velociraptor a többiekkel bújócskázott.
– Ez fantasztikus! – kiáltotta Bence. – Minden dinoszauruszt megismerek, amiről a könyveimben olvastam!
– Játszol velünk? – kérdezte egy fiatal triceratopsz, akit Pötyinek hívtak.
– Persze! – felelte Bence, és azonnal belevetette magát a játékba. A velociraptorral szaladgált, Csoszogó hátára mászott, és még a pteranodonnal is versenyzett.
Ahogy a nap kezdett lemenni, a dinoszauruszok hirtelen megdermedtek. A távolból egy mély morgás hallatszott, és a bokrok közül egy hatalmas, morgó tyrannosaurus rex lépett elő.
– Nem kell félni! – mondta Csoszogó. – Ez T-rex, és bár ijesztőnek tűnik, igazából ő is csak játszani akar.
Bence összeszedte minden bátorságát, és odament T-rexhez.
– Szia, én Bence vagyok. Játszol velünk? – kérdezte.
T-rex lassan lehajtotta a fejét, majd egy hatalmas morgás helyett vidám röfögéssel felelt.
– Játszani? Persze, hogy játszani akarok! – mondta, és elkezdett kergetőzni a többiekkel.
Amikor eljött az este, Csoszogó visszakísérte Bencét arra a helyre, ahol a kő még mindig halványan világított.
– Most már tudod, hogy mindig vár rád egy különleges hely, ahol a dinoszauruszokkal játszhatsz – mondta Csoszogó.
Bence elmosolyodott, és megölelte a nagy brachioszauruszt.
– Köszönöm, Csoszogó. Ez volt életem legjobb napja! – mondta, mielőtt megérintette a követ, amely visszavitte a kertjébe.
Amikor Bence visszaért a szobájába, a dinoszauruszfiguráit más szemmel nézte. Már nem csak játékok voltak számára, hanem emlékek egy varázslatos világról, ahol valódi dinoszauruszokkal játszhatott.
Aznap este, amikor álomra hajtotta a fejét, tudta, hogy egy nap újra visszatérhet a Dinoszauruszok Csodavilágába.
A képzelet határtalan világában bármi lehetséges, és az álmok mindig segítenek megtalálni a legcsodásabb kalandokat.
