Egyszer volt, hol nem volt, élt egy vidám kisfiú, akit Balázsnak hívtak. Balázs imádta az autókat, de leginkább a távirányítós autók voltak a kedvencei. Egy szép születésnapon kapott egy különleges ajándékot: egy villámgyors távirányítós autót, amelyet piros fényezése és fekete csíkjai miatt “Villámnak” nevezett el.
Villám nemcsak gyors volt, hanem úgy tűnt, mintha saját személyisége is lenne. Néha úgy gurult, mintha maga is izgatottan várná, hogy Balázs irányítsa.
Balázs alig várta, hogy kipróbálja Villámot. Kiment a hátsó kertbe, ahol Apa már előkészítette a terepet. Balázs letette az autót a fűre, megfogta a távirányítót, és lenyomta a gombot.
Villám szélsebesen elindult, kanyarokat vett, és ügyesen kerülgette a virágágyásokat.
– Ez elképesztő! – kiáltotta Balázs nevetve.
Apa mosolyogva figyelte, ahogy Balázs egyre ügyesebben irányította az autót.
– Mi lenne, ha kipróbálnánk egy igazi versenypályán? – kérdezte Apa.
– Igen! – válaszolta Balázs izgatottan.
Másnap Apa elvitte Balázst egy parkba, ahol egy nagy betonpályát alakítottak ki távirányítós autóknak. Már messziről látszott, hogy más gyerekek is ott vannak a saját autóikkal.
Balázs izgatottan helyezte Villámot a rajtvonalhoz. A többi gyerek kíváncsian nézte a piros-fekete autót.
– Ez egy szuper autó! – mondta egy kisfiú, aki egy kék távirányítós autót tartott.
Balázs büszkén mosolygott.
– Köszönöm! Villám nagyon gyors – felelte.
Amikor elindult a verseny, Villám szinte szárnyalt. Balázs ügyesen irányította, és Villám minden akadályt kikerült: kanyarokat, emelkedőket és kis bukkanókat.
Azonban a pálya közepén egy kiskutya szaladt be a verseny területére, és mindenki hirtelen leállította az autóját. A kutyus izgatottan futott ide-oda, mintha játszani akarna.
Balázs lenyomta a távirányító gombját, és Villám lassan elgurult a kiskutya elé. A kutyus megszagolta az autót, majd boldogan ugrott egyet.
– Hé, nézd! Villám játszik a kutyussal! – nevetett Balázs.
A többi gyerek is odaszaladt, hogy megnyugtassák a kiskutyát, aki végül visszafutott a gazdájához. Mindenki tapsolt Balázsnak és Villámnak.
Amikor a verseny újraindult, Balázs még lelkesebben irányította Villámot. Az autó olyan gyorsan suhant, hogy a végén elsőként ért be a célba.
– Hurrá! – kiáltotta Balázs, miközben Apa büszkén tapsolt neki.
A verseny végén Balázs egy kis serleget kapott a győzelemért, de ami még fontosabb volt, hogy sok új barátra tett szert.
A nap vége
Ahogy este lett, Balázs és Apa hazafelé tartottak. Villám a dobozában pihent, de Balázs már most alig várta, hogy másnap újra játszhasson vele.
– Apa, ez volt a legjobb napom! – mondta Balázs.
Apa mosolyogva válaszolt:
– És tudod, miért volt ilyen jó? Mert együtt játszottunk és együtt nevettünk.
Balázs elmosolyodott, és boldogan álmodozott a következő kalandról, amelyben ő és Villám együtt fedezhetik fel a világot.
A játék nemcsak szórakozás, hanem egy olyan élmény is, amely közelebb hozza a családtagokat és barátokat.
