Egyszer volt, hol nem volt, egy buja esőerdő közepén élt egy kedves kis gorilla, akit Gombinak hívtak. Gombi kíváncsi és játékos volt, és minden nap új kalandokat keresett a dzsungelben. Legjobb barátja, Manka, a fiatal nőstény gorilla, mindig vele tartott, és együtt fedezték fel az erdő titkait.
Egy nap különös dolog történt. Az erdő legnagyobb banánfája, amelyet minden gorilla szeretett, eltűnt! Reggel, amikor a csapat odaérkezett, a fa helyén csak egy hatalmas gödör tátongott.
– Hová tűnhetett a banánfa? – kérdezte Manka aggódva.
Gombi eltökélten nézett körbe.
– Ki kell derítenünk, hogy mi történt! – mondta. – A banánfát nem hagyhatjuk csak úgy elveszni!
Gombi és Manka útnak indultak, hogy megkeressék a banánfát. Először a közeli patakhoz mentek, ahol az állatok gyakran találkoztak. Ott találkoztak Lali majommal, aki a vízparton ugrándozott.
– Lali, láttál valamit az éjjel? – kérdezte Gombi.
– Igen, valami hatalmas árnyékot láttam mozogni a patak mellett! – mondta Lali. – Talán arra ment, ahol a bambuszerdő kezdődik.
Gombi és Manka megköszönték a segítséget, és továbbindultak a bambuszerdő felé.
A bambuszerdőben hatalmas lábnyomokat találtak a földön. Gombi lehajolt, hogy közelebbről megnézze őket.
– Ezek nem egy gorilla nyomai – mondta. – Valami nagyobb állat hagyta őket.
Ahogy követték a nyomokat, egy tisztáshoz értek, ahol egy hatalmas elefánt állt. Az elefánt éppen egy banánt majszolt, és elégedetten legyezte magát a fülével.
– Hé, Elek! – szólította meg Gombi. – Nem láttad a mi nagy banánfánkat?
Elek, az elefánt, lassan bólintott.
– Az éjjel egy nagy szélvihar kidöntötte a fát, és a patak sodorta el. De ne aggódjatok, láttam, hogy a fa megakadt a nagy vízesésnél.
Gombi és Manka gyorsan a vízeséshez siettek. Amikor odaértek, meglátták, hogy a hatalmas banánfa valóban a vízesés sziklái közé szorult. A levelein még ott lógtak a finom banánok.
– Hogyan hozzuk vissza? – kérdezte Manka.
Gombi elgondolkodott, majd így szólt:
– Össze kell hívnunk minden barátunkat, hogy együtt elhúzzuk a fát.
Visszaszaladtak az erdőbe, és segítséget kértek a többi gorillától, a majmoktól, sőt még Elek, az elefánt is velük tartott.
Az állatok együtt nekifeszültek a banánfának. Elek az ormányával tolta, a gorillák és a majmok pedig köteleket készítettek a liánokból, hogy húzzák. Hamarosan sikerült kiszabadítaniuk a fát, és visszahúzták azt az eredeti helyére.
Amikor a fa újra a helyére került, az erdő minden lakója ünnepelni kezdett. Gombi és Manka boldogan néztek körül.
– Ma megtanultuk, hogy együtt bármit meg tudunk oldani – mondta Gombi mosolyogva.
Amikor leszállt az este, Gombi és Manka a banánfa alatt ültek, és egy-egy finom banánt majszoltak.
– Ez volt a legizgalmasabb napom – mondta Manka.
– És a legjobb az, hogy most már mindenki tudja, hogy mindig számíthatunk egymásra – tette hozzá Gombi, mielőtt álomba merült.
Az erdő csendessé vált, de a banánfa és a barátság emléke örökre megmaradt.
Az együttműködés és a barátság minden nehézséget legyőz.
