Egyszer volt, hol nem volt, a szavanna szívében élt Csíkos Zebra Mama, egy gyönyörű óriás zebra, akinek csíkjai olyan szépek voltak, mintha festőművész álmodta volna őket a bundájára. Mellette mindig ott lépkedett Kicsi Csíkos Zebra, a játékos és kíváncsi zebra baba. Ő még kicsi volt, és csíkjai olyan vékonyak és finomak, mintha a szél rajzolta volna őket.
Egy reggelen Kicsi Csíkos Zebra ébredés után izgatottan ugrándozott.
– Mama, ma szeretnék valami különlegeset látni! – mondta.
Csíkos Zebra Mama mosolyogva bólogatott.
– Akkor ma elviszlek a Szivárvány Rétre – mondta. – Ez egy varázslatos hely, ahol a fű színes, mint a szivárvány, és az állatok dalolnak, miközben a nap ragyog az égen. De oda nem könnyű eljutni, mert hosszú az út, és közben óvatosnak kell lennünk.
– Én mindig óvatos leszek, Mama! – ígérte Kicsi Csíkos Zebra.
Csíkos Zebra Mama és Kicsi Csíkos Zebra együtt indultak útnak a szavannán. Az első állomásuk egy széles folyó volt, amelyen át kellett kelniük.
– Mama, hogyan megyünk át? – kérdezte Kicsi Csíkos Zebra.
Csíkos Zebra Mama elmosolyodott.
– A folyón túl szépen sima a part. Csak kövess engem, kicsim, és figyelj minden lépésedre.
Kicsi Csíkos Zebra figyelmesen követte Mamát, miközben a lábuk alatt a hűvös víz simogatta a patáikat. Mire átértek, a nap sugarai még melegebben köszöntötték őket.
Ahogy továbbmentek, Kicsi Csíkos Zebra egy csapat színes pillangót látott, akik szomorúan ültek egy fa alatt.
– Miért vagytok szomorúak? – kérdezte Kicsi Csíkos Zebra.
– Nem találjuk a Szivárvány Rétet, és nem tudunk tovább repülni a szél nélkül – mondták a pillangók.
Csíkos Zebra Mama így szólt:
– Ha együtt haladunk, a Szivárvány Réten újra megtaláljátok a széllel teli mezőket. Gyertek, kövessetek minket!
A pillangók boldogan repültek Mama és Kicsi Csíkos Zebra körül, színes szárnyaik vidámságot hoztak az útra.
Amikor végre megérkeztek, Kicsi Csíkos Zebra tátott szájjal nézte a csodát. A Szivárvány Rét valóban olyan volt, mint a mesékben: a fű színe változott, ahogy a napfény táncolt rajta, és a levegő tele volt dallamokkal, amelyeket a madarak és a szellő játszottak.
Kicsi Csíkos Zebra boldogan futkározott a réten, miközben a pillangók újra táncoltak a széllel. Csíkos Zebra Mama elégedetten figyelte, ahogy a kicsinye boldogan nevetett.
– Ez tényleg varázslatos, Mama! – mondta Kicsi Csíkos Zebra, és odabújt Mamához.
Csíkos Zebra Mama mosolyogva simogatta meg a kicsinye fejét.
– A varázslat nemcsak a réten van, Kicsim, hanem benned is. A kíváncsiságod és a szereteted teszi ilyen széppé ezt a helyet.
Ahogy a nap lassan lebukott a szavanna horizontja mögött, Csíkos Zebra Mama és Kicsi Csíkos Zebra hazafelé indultak. A pillangók boldogan repültek tovább a saját útjukon, és a rét emléke ott maradt a szívükben.
Amikor hazaértek, Kicsi Csíkos Zebra álmosan odabújt Mamához.
– Mama, ez volt a legszebb napom. Ugye visszajövünk még a Szivárvány Rétre? – kérdezte.
– Mindig visszajöhetünk, ha emlékszünk rá, hogy együtt minden kaland különleges – mondta Csíkos Zebra Mama, és Kicsi Csíkos Zebra boldogan álomba merült.
A legszebb kalandok azok, amelyeket azokkal élünk át, akiket a legjobban szeretünk.
