Egyszer volt, hol nem volt, egy nagy, vidám kamion, akit Karesznek hívtak. Karesz a város legforgalmasabb raktáránál dolgozott, ahol nap mint nap különféle árukat szállított. Ő volt a legmegbízhatóbb kamion az úton: mindig időben megérkezett, és soha nem hagyta cserben a barátait. De Karesznek volt egy különleges álma – egyszer részt szeretett volna venni a Fények Ünnepén, ahol az autók és kamionok csillogó fényekkel díszítve vonultak végig a város utcáin, hogy mindenki arcára mosolyt csaljanak.
Egy hideg téli reggelen Karesz különös feladatot kapott. A raktárvezető így szólt hozzá:
– Karesz, ma te leszel a város díszkivilágításának szállítója! Az összes fényt, díszt és dekorációt a város főterére kell vinned, hogy minden készen álljon a Fények Ünnepére.
Karesz izgatottan duruzsolt:
– Ez lesz életem legjobb útja!
Karesz hamarosan elindult a raktárból, a pótkocsijában több száz lámpával, lufival és színes díszekkel. Az út hosszú volt, és sok kanyargós hegyi úton kellett végighaladnia. Ahogy a nap lassan lement, a hó finoman kezdett hullani, és az út egyre csúszósabbá vált.
Egy meredek emelkedőn Karesz hirtelen megállt: előtte egy kis autó, Bogi, az aprócska városi kocsi, elakadt a hóban.
– Segítség, Karesz! – kiáltotta Bogi. – Nem tudok továbbmenni, és félek, hogy itt rekedek a hidegben.
– Ne aggódj, Bogi! – mondta Karesz magabiztosan. – Húzz magadra egy kötelet, és elviszlek a városig!
Bogi hálásan csatlakozott Kareszhez, és együtt folytatták útjukat a város felé.
Ahogy közeledtek a város főteréhez, Karesz észrevette, hogy az egyik pótkocsi lámpája villogni kezdett. Gyorsan megállt, és Bogi segítségével megvizsgálta a problémát.
– Egyik lámpa kiégett – mondta Bogi. – De van egy ötletem!
Bogi elővett egy kis, színes elemlámpát, amit mindig magával hordott, és felcsatolta Karesz pótkocsijára.
– Most már újra csillogsz, Karesz! – mondta nevetve.
Karesz vidáman duruzsolt:
– Köszönöm, Bogi! Most már biztos, hogy időben megérkezünk.
Amikor Karesz és Bogi megérkeztek a főtérre, mindenki boldogan fogadta őket. A díszeket gyorsan felhelyezték, a lámpákat bekapcsolták, és a város szinte ragyogott a fényárban. Az emberek tapsoltak és nevetve integettek, amikor Karesz begurult a tér közepére, pótkocsiján a legszebb karácsonyi dekorációkkal.
A Fények Ünnepének végén a polgármester a színpadra lépett, és így szólt:
– Karesz, te nemcsak a díszeket hoztad el nekünk, hanem barátságot és segítséget is. Ezért megérdemled, hogy te légy az ünnep főszereplője!
Karesz lámpái vidáman villogtak, és mindenki éljenezett. Az éjszaka végén Bogi odagurult hozzá, és azt mondta:
– Köszönöm, hogy segítettél, Karesz. Igazi barát vagy.
Amikor Karesz visszagurult a raktárba, boldogan duruzsolt magában:
– Ez volt életem legszebb napja! Most már tudom, hogy nemcsak gyors és erős vagyok, hanem másokon is segíthetek.
Az éjszaka csendesen leszállt, de a város fényei még sokáig ragyogtak, ahogy Karesz álomba merült, büszkén gondolva a Fények Ünnepére.
Jó éjszakát, Balázs!
