Egyszer volt, hol nem volt, egy nyugodt kis faluban élt egy barátságos és játékos kiskutya, akit Morzsinak hívtak. Morzsi mindig vidáman szaladt végig a falu utcáin, üdvözölve a barátait: a csirkéket az udvarban, a teheneket a mezőn, és a gyerekeket, akik boldogan játszottak vele. Morzsi egy igazi boldogsághozó volt, akit mindenki szeretett.
Egy este, amikor a nap már lebukott a dombok mögött, és a csillagok lassan megjelentek az égen, Morzsi különös dolgot vett észre. Az udvar közepén, ahol egy régi fa állt, valami furcsa fény villant fel a föld alatt.
– Ez meg mi lehet? – gondolta Morzsi izgatottan, és gyorsan elkezdett ásni a mancsával.
Hamarosan egy kis, régi kincsesládát talált. A láda tetején egy csillag motívuma ragyogott, mintha valódi fény jött volna belőle. Morzsi kíváncsian megbökte az orrával, mire a láda halkan kinyílt.
A ládában egy kis papírdarabot talált, amelyen ez állt:
„A csillagok kincse csak azoké lehet, akik másoknak örömet hoznak. Keresd meg a három csillagot az égen, és kövesd őket, hogy megtaláld az igazi kincset.”
Morzsi izgatott lett. Azonnal elhatározta, hogy elindul a csillagok nyomában. De nem akart egyedül menni, ezért meglátogatta legjobb barátját, Bodzát, a kisfiút.
– Bodza, találtam egy különleges ládát, ami a csillagokhoz vezet! – ugatta vidáman. – Gyere velem, és fedezzük fel együtt!
Bodza mosolyogva bólintott, és zseblámpát vett magához. A két jó barát izgatottan indult el az éjszakába.
Az első csillag fényesen ragyogott egy nagy fa ágai felett. Amikor Morzsi és Bodza odaértek, meglátták, hogy egy kis madárka remeg a fán, mert kiesett a fészkéből.
– Segítenünk kell neki! – mondta Bodza.
Morzsi a hátsó lábaira állt, és Bodza a segítségével visszahelyezte a madárkát a fészkébe. A madár boldogan csicsergett, mintha megköszönte volna, hogy újra otthon lehet.
Ahogy továbbindultak, a második csillagot egy kis patak felett látták. A víz mellett egy sündisznó álldogált, aki nem mert átkelni.
– Ne félj, segítünk! – mondta Morzsi.
Bodza egy nagy követ tett a patakba, hogy a sündisznó könnyen átsétálhasson rajta. A sündisznó boldogan integetett egy tüskéjével, és átkelt a másik partra.
Az utolsó csillagot egy réten találták meg, ahol egy kis róka ült magányosan. Morzsi boldogan szaladt oda hozzá.
– Miért vagy egyedül? – kérdezte.
– Senki sem játszik velem – mondta a róka szomorúan.
– Gyere velünk! – mondta Bodza. – Játszunk együtt.
A három jó barát nevetve játszott a réten, míg az utolsó csillag is eltűnt az égről.
Amikor visszaértek a házhoz, Morzsi meglátta, hogy a láda újra ragyog. A csillag motívuma lassan kinyílt, és egy újabb üzenet jelent meg benne:
„Az igazi kincs a boldogság, amit másoknak adsz. Ma este mindenkit boldogabbá tettetek, és ezért tiétek a csillagok fénye.”
Morzsi és Bodza csodálkozva nézték, ahogy a ládából egy meleg, arany fény ragyogott ki, amely az egész udvart beragyogta. Mindketten tudták, hogy ez az este különleges lesz.
Ahogy Morzsi és Bodza leheveredtek a fűbe, és a csillagos eget nézték, Morzsi boldogan sóhajtott.
– Ez volt a legjobb kaland, amit valaha átéltem. Most már tudom, hogy a legnagyobb kincs az, ha segíthetek másokon.
Bodza megsimogatta Morzsi fejét.
– Te vagy a legjobb barát, Morzsi. Mindig számíthat rád mindenki.
Az udvar csendes lett, de a láda fénye még sokáig világított az éjszakában, mintha őrizte volna a barátság és boldogság emlékét.
Jó éjszakát, Balázs!
