Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű, zöldellő erdő mélyén élt egy vidám kis róka, akit Petinek hívtak. Peti nemcsak ügyes és fürge volt, hanem mindig mosolyt csalt az állatok arcára, mert imádta megnevettetni a barátait. Volt azonban egy dolog, ami miatt Peti szomorú volt: az erdőt kettészelte egy széles folyó, és a folyó másik oldalán lakó állatokkal ritkán találkozott.
Egy nap, miközben Peti a folyó partján sétált, meglátott egy kis mókust, aki az egyik ágon ücsörgött, és a folyó túlsó partjára bámult.
– Miért ülsz itt ilyen szomorúan? – kérdezte Peti kíváncsian.
– Hiányoznak a barátaim a túloldalon – mondta a mókus. – De nem tudom, hogyan jussak át hozzájuk.
Peti gondolkodott egy kicsit, majd vidáman így szólt:
– Építsünk egy hidat! Ha van híd, mindenki könnyen találkozhat a barátaival.
Peti elhatározta, hogy minden állatot meghív, hogy együtt építsék meg a barátság hídját. Elszaladt a nyuszikhoz, a medvéhez, a madarakhoz, és még a teknősöket is felkereste.
– Barátaim, egy nagy tervem van! – mondta Peti lelkesen. – Ha együtt dolgozunk, megépíthetjük a barátság hídját, és akkor mindenki találkozhat a folyó másik oldalán élőkkel.
Az állatok izgatottan bólogattak. Mindenki szívesen segített, mert tudták, hogy a híd boldogságot hoz az egész erdőnek.
Másnap reggel az állatok összegyűltek a folyó partján, és mindenki hozzálátott a munkához. A mókusok ágakat gyűjtöttek, a madarak leveleket hoztak, a medve erős karjaival segített az ágakat a helyükre tenni, és még a teknősök is segítettek hordani a kisebb gallyakat.
Peti ügyesen irányította a munkát. Mindenkinek talált egy feladatot, és közben viccekkel tartotta jókedvűen a társaságot.
– Látjátok? – mondta Peti. – Együtt dolgozva még a folyót is át tudjuk szelni!
Ahogy telt az idő, a híd egyre jobban formát öltött. Az állatok örömmel figyelték, ahogy az egyik parttól a másikig elérnek az ágak, és végül összeállt a barátság hídja.
Amikor a híd elkészült, Peti azonnal átment a másik oldalra, hogy üdvözölje az ott lakó állatokat. A túlsó parton élő állatok boldogan fogadták, és együtt átsétáltak a hídon, hogy találkozzanak a többi baráttal.
Az erdő élete új színt kapott. A folyó többé nem elválasztotta az állatokat, hanem összekötötte őket. A hídon minden nap találkoztak, játszottak, és új barátságok születtek.
Amikor lement a nap, és az állatok a híd mellett gyűltek össze, Peti mosolyogva nézett körbe. Tudta, hogy valami különlegeset alkottak együtt.
– Ez a híd nemcsak fából és ágakból készült – mondta Peti. – Hanem a barátságunkból és az összefogásunkból.
Az állatok mind tapsoltak, és egyetértően bólogattak. Az éjszaka csendjében mindenki boldog és elégedett volt, mert tudták, hogy az erdő most még szebb és összetartóbb hely lett.
