Egyszer volt, hol nem volt, egy szép kis tisztás szélén élt Bogyó, a nyuszi, akinek nagyon sok barátja volt az erdőben. Bogyó minden nap vidáman ugrándozott a mezőn, játszott a mókusokkal, és versenyt futott a pillangókkal. Csakhogy Bogyót valami zavarta: még mindig pelenkát hordott. Tudta, hogy a barátai már bilit vagy wc-t használnak, és egy kicsit szégyenlősen gondolt arra, hogy neki még nem sikerült.
Egy nap Bogyó édesanyja egy meglepetéssel várta. „Nézd csak, mit hoztam neked!” – mondta mosolyogva, és előhúzott egy gyönyörű, színes bilit, amin apró nyuszik és pillangók díszelegtek. „Ez itt a Varázslatos Bili. Csak azok tudják használni, akik készen állnak arra, hogy a nagy nyuszikhoz hasonlóan pelenka nélkül éljenek.”
Bogyó nagyot nézett. „Varázslatos? Mitől varázslatos?” – kérdezte izgatottan. „Nos,” – kezdte az anyukája – „ha használsz rajta ülve varázsszavakat, és oda pottyantasz, amit kell, a bili csillogni kezd, és mindenki nagyon büszke lesz rád!”
Bogyó kíváncsi volt, de egy kicsit félt is. „Mi van, ha nem sikerül?” – aggódott. „Semmi baj, ha nem sikerül azonnal!” – biztatta őt az anyukája. „Minden nap megpróbálhatod, és meglátod, egyre jobban fog menni!”
Másnap reggel, amikor Bogyó érezte, hogy itt az idő, kipróbálta a varázslatos bilit. Először kicsit ügyetlenül ült rá, de aztán megnyugodott. „Varázsbili, varázsbili, légy velem kedves, és tedd a dolgod szép rendes!” – mondta, ahogy anyukája tanította neki. És láss csodát, amikor sikerült, a bili valóban egy pillanatra megcsillogott! Bogyó érezte, hogy most valami nagyon különleges dolgot vitt véghez.
„Ügyes vagy, Bogyó!” – tapsolt anyukája, és még a mókusok is kíváncsian nézték az ablakból, hogy mi történt. Bogyó ezután egyre többször használta a bilit, és napról napra egyre jobban belejött. Egy nap anyukája azt mondta neki: „Kész vagy rá, hogy kipróbáld a nagy nyuszik wc-jét?”
Bogyó először bizonytalan volt, de emlékezett, hogy a varázsszavak mindig segítettek. Így amikor először ült fel a wc-re, újra elsuttogta: „Varázswc, varázswc, légy velem kedves, és tedd a dolgod szép rendes!” És láss csodát, ezúttal is sikerült!
Bogyó annyira büszke volt magára, hogy elmesélte minden barátjának. A barátai pedig mind azt mondták: „Látod, Bogyó, most már te is olyan nagy nyuszi vagy, mint mi!”
És így Bogyó lassan, de biztosan elbúcsúzott a pelenkától. Rájött, hogy nem kell sietnie, és minden lépésnél számíthat az anyukája támogatására.
A mese tanulsága? A bili és a wc nem is olyan ijesztő dolog, ha van egy kis varázslat és sok-sok szeretet!
Vége!
