Egyszer volt, hol nem volt, egy kis város szélén élt egy bátor és mindig segítőkész tűzoltó, akit Bencének hívtak. Bence híres volt arról, hogy sosem habozott segíteni, legyen szó egy kis cica megmentéséről egy magas fáról, vagy arról, hogy elvezesse az esővizet a városka utcáiról. De Bence nemcsak a tetteivel segített – mindig volt egy kedves szava vagy egy mosolya mindenkinek, akivel találkozott.
Egy nap, amikor a város csendes volt, és a nap aranyszínben fürösztötte az utcákat, a tűzoltóállomás harangja hirtelen megkondult. Bence azonnal felpattant, és odasietett a rádióhoz.
– Mi történt? – kérdezte izgatottan.
A rádióból egy gyerek hangját hallotta:
– Segítség! A parkban egy fa tetején rekedt a papírsárkányom, és nem tudom leszedni!
Bence elmosolyodott. Ez nem volt szokványos riasztás, de számára minden segítségkérés egyformán fontos volt.
– Már indulok is! – válaszolta, és felvette a tűzoltósisakját.
Bence gyorsan elindult a tűzoltókocsival. A parkban egy kisfiú állt, aki szomorúan nézett fel egy hatalmas fára. A fa tetején, az ágak közé szorulva ott volt a piros papírsárkány.
– Ne aggódj! – mondta Bence, és egy kedves mosollyal megnyugtatta a kisfiút. – Ez a munka nem is olyan nehéz, mint amilyennek látszik.
Bence elővette a hosszú mentőbotját, de az ágak olyan sűrűk voltak, hogy nem érte el a sárkányt. Ezért úgy döntött, hogy felmászik a létrával, amit a tűzoltókocsihoz rögzített.
Ahogy mászott, megfigyelte a sárkányt, és rájött, hogy az egyik zsineg beakadt az ágak közé. Óvatosan kiszabadította a papírsárkányt, és lassan leereszkedett.
– Tessék, itt van a sárkányod! – mondta, és átnyújtotta a kisfiúnak.
A kisfiú arca ragyogott a boldogságtól.
– Köszönöm, Bence! – kiáltotta lelkesen. – Te vagy a legjobb tűzoltó a világon!
Alig, hogy Bence visszaült a tűzoltókocsiba, újabb riasztás érkezett. Ezúttal egy kislány hívott, aki a tóparton ült, és nem tudott kijutni egy nagy, saras pocsolyából.
– Már indulok! – mondta Bence.
Amikor a tópartra ért, látta, hogy a kislány gumicsizmája beleragadt a sárba. Bence gyorsan megoldotta a helyzetet: óvatosan kihúzta a kislányt a pocsolyából, és a csizmáját is kimentette.
– Most már minden rendben – mondta, és segített a kislánynak visszatérni a száraz útra. – Legközelebb legyél óvatosabb a sárban!
Miután visszatért a tűzoltóállomásra, Bence leült a kedvenc székébe, és egy pillanatra megpihent. Tudta, hogy bármikor jöhet egy újabb hívás, de ez nem zavarta. Szerette a munkáját, mert minden egyes segítségnyújtás mosolyt varázsolt valakinek az arcára.
Ahogy kinézett az ablakon, látta, hogy a nap lenyugszik, és az egész város békésen pihen. Bence szíve megtelt melegséggel, mert tudta, hogy ma is mindent megtett, amit csak lehetett.
Jó éjszakát Balázs!
