Egyszer volt, hol nem volt, a dzsungel mélyén élt egy különleges tigris, akit Csillagtigrisnek hívtak. Ez a tigris nemcsak erejéről és szépségéről volt híres, hanem arról is, hogy a bundáján minden éjjel csillagok ragyogtak. A csillagok nemcsak díszek voltak, hanem varázslatos fények, amelyek békét és nyugalmat hoztak azoknak, akik nem tudtak elaludni.
Egy este, amikor a dzsungel csendes volt, Csillagtigris egy magas dombon feküdt, és a csillagos eget nézte. Hirtelen a bundáján lévő csillagok finoman vibrálni kezdtek, és egy halk, éteri hang szólalt meg:
– Csillagtigris, egy kisfiú, Balázs, nem találja az álmokat. Segíts neki elaludni, és vigyél neki békét a csillagokkal.
Csillagtigris lassan felállt, és bundáján a csillagok fénye ragyogni kezdett, mintha egy teljes égbolt borította volna be. Halk léptekkel indult el a dzsungelen át, minden mozdulatával békét árasztva.
Amikor Csillagtigris végigsétált a dzsungelen, minden élőlény megállt, hogy lássa őt. Egy kis majom kíváncsian megszólította:
– Hová mész ilyen gyönyörű csillagfénnyel a bundádon?
– Egy kisfiúhoz megyek – válaszolta Csillagtigris. – Balázs álmai várnak rám, de most még nem tudnak eljönni hozzá. Segítenem kell neki megtalálni őket.
A majom elmosolyodott, és egy apró, fénylő levelet nyújtott át.
– Vidd ezt magaddal. Ez a dzsungel ajándéka neki – mondta, majd eltűnt a fák között.
Csillagtigris továbbhaladt, és hamarosan elérte a dzsungel határát. A hold fényes sugaraiban már látszott a távoli Csillagok Hídja – egy varázslatos ösvény, amely az álmok birodalmába vezetett. Csillagtigris tudta, hogy ezen a hídon kell elvezetnie Balázst a békés álmok világába.
Amikor Csillagtigris megérkezett, Balázs már az ágyában feküdt, de nem tudott elaludni. Szemét lehunyta, de a gondolatok gyorsabban száguldoztak, mint ahogy a csillagok az égen táncoltak.
Csillagtigris leheveredett Balázs ágya mellé, és finoman így szólt:
– Szia, Balázs. Én vagyok Csillagtigris, az álomhozó csillagok őrzője. Azért jöttem, hogy elvigyelek egy varázslatos helyre. Nem kell semmit tenned, csak képzeld el, hogy most mellettem vagy.
Balázs lassan elmosolyodott, és elképzelte, hogy Csillagtigris hatalmas, meleg bundájához bújik. A csillagok fénye körülvette őket, és egy különleges, fényes ösvény nyílt meg előttük.
– Ez a Csillagok Hídja – mondta Csillagtigris. – Ez a híd az álmok birodalmába vezet. Nézd csak, ott vannak a legszebb álmaid, csak rád várnak.
Balázs elképzelte, hogy átsétál a hídon, és meglátta magát egy hatalmas mezőn, ahol minden virág színes fényben ragyogott. Az álmok világa barátságos volt, tele nevetéssel és boldogsággal. Balázs szíve megnyugodott, és lassan mély álomba merült.
Amikor Balázs már békésen aludt, Csillagtigris gyengéden visszatért a dzsungelbe. Bundáján a csillagok fénye tovább ragyogott, mintha megköszönnék neki a küldetését.
Jó éjszakát, Balázs – suttogta Csillagtigris, miközben eltűnt az éjszaka árnyai között. – Álmodj szépeket, és ha valaha újra szükséged lenne rám, csak nézz fel a csillagokra. Ott leszek.
