Egyszer volt, hol nem volt, a szavannák végtelen tájain élt egy szelíd és bölcs elefánt, akit Ellie-nek hívtak. Ellie különleges állat volt: hatalmas fülei nemcsak a szél dallamát hallották meg, hanem az emberek és állatok szívéből érkező legfinomabb sóhajokat is. Ha valaki szomorú volt vagy nem tudott álomba merülni, Ellie mindig meghallotta, és a segítségére sietett.
Egy hideg, csillagos este Ellie a szavanna közepén állt, és a Hold-tavat nézte. Ez a tó különleges volt: olyan tiszta, hogy a csillagok és a holdfény táncoltak a felszínén, mintha éjszakai tündérek játszottak volna rajta. Ellie éppen pihenni készült, amikor megérezte a szél egy halk suttogását.
– Valaki segítségre vágyik – mormolta Ellie, és figyelni kezdte a szél üzenetét. Egy kisfiú, Balázs, nem tudott elaludni. Ellie azonnal tudta, hogy segítenie kell.
– Ma este Balázshoz megyek – mondta magának, majd lassú, nyugodt léptekkel elindult. Fülei minden apró neszt hallottak, ormánya pedig finoman követte a szél irányát, amely Balázs felé vezette.
Ahogy Ellie lépkedett a holdfényes szavannán, megcsodálta az éjszaka szépségét. A fűszálak lágyan hajladoztak, mintha meghajolnának előtte, a tücskök pedig halk dallamot játszottak. Ellie megállt egy pillanatra, hogy felnézzen az égre.
– Milyen szépek a csillagok ma este – gondolta. – Biztos vagyok benne, hogy Balázs is megnyugszik majd, ha ezt a békét megmutatom neki.
Útja során találkozott más állatokkal is. Egy kis antilop megállt előtte, és megkérdezte:
– Ellie, hová mész ilyen késő este?
– Egy kisfiúnak segítek, hogy békésen aludjon – válaszolta Ellie mosolyogva.
– Akkor vigyél magaddal egy kis fényszikrát a csillagokból – mondta az antilop, és a szarváról egy apró fénycseppet nyújtott át Ellie-nek.
– Köszönöm – mondta Ellie, és a fényt óvatosan az ormányára helyezte, hogy Balázsnak is elvigye.
Ahogy továbbment, egy bagoly suhant el mellette, és mély, bölcs hangján így szólt:
– Ellie, mondd meg a kisfiúnak, hogy a csillagok mindig vigyáznak rá. Én is küldök neki egy altatódalt az égből.
Ellie meghajolt, megköszönte a baglyot, és folytatta útját.
Ellie végül megérkezett Balázs ágyához. A kisfiú az ágyában feküdt, de nem tudott elaludni. Szemei fáradtan figyelték a plafont, mintha az álmok nem találták volna meg.
Ellie óvatosan odalépett az ágyhoz, és puha ormányával finoman megérintette Balázs kezét.
– Szia, Balázs – szólt halkan. – Én Ellie vagyok, a szavannák őrzője. Azért jöttem, hogy elvigyelek egy különleges helyre, ahol mindig békét és nyugalmat találhatsz.
Balázs először meglepődött, de Ellie nyugodt hangja megnyugtatta. A kisfiú lehunyta a szemét, és elképzelte, hogy Ellie mellett van, a hatalmas szavannán. A szél lágyan simogatta az arcát, és a csillagok fényesen ragyogtak az égen.
– Most elviszlek a Hold-tóhoz – mondta Ellie. – Ez a tó különleges: a víz tükrében megláthatod a legszebb álmaidat.
Ellie lassan vezette Balázst képzeletben a Hold-tó partjára. A tó körül minden békés volt. A víz felszíne mintha egy hatalmas tükör lett volna, amelyben a csillagok és a hold fénye ragyogott.
– Nézd csak – mondta Ellie. – A tó tükrében ott vannak az álmaid. Milyen álmokat szeretnél látni ma este?
Balázs a tó vizébe nézett, és meglátta magát, ahogy egy színes réten játszik a barátaival, nevetve futkározik, és boldogan ugrál egy hatalmas fa árnyékában.
– Ezek csodálatos álmok – mondta Ellie. – Most hunyd le a szemed, és engedd, hogy ezek az álmok elvezessenek az álomvilágba.
Ellie lágyan altatódalt dúdolt ormányával, és a bagoly üzenetét is továbbította:
– A csillagok mindig vigyáznak rád, Balázs. Bármerre jársz álmaidban, biztonságban leszel.
Balázs lassan mély álomba merült, és Ellie elégedetten figyelte, ahogy a kisfiú arca megnyugszik.
Ellie halkan suttogta:
Jó éjszakát, Balázs. Ha valaha nem tudnál elaludni, csak gondolj rám, és visszajövök, hogy újra elvigyelek a Hold-tóhoz.
Ezután Ellie csendesen elindult vissza a szavannára, miközben a csillagok fénye tovább ragyogott a tó vizén.
