Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek.
A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak.
De volt egy kis robot, akit Züminek hívtak – mert mindig zümmögött, ha izgatott lett.
Zümi apró volt. Kerek fejű, pattogó mozgású, és mindig csillogott a szeme… vagyis a szeme helyén világító LED-ek.
Ő volt a takarítórobot a rakétahangárban.
De titokban…
pilóta akart lenni.
És ott volt Riki, a kicsit rozsdás, de hűséges gyakorló-rakéta, akit már senki sem használt.
A nagy rakéták kinevették:
– Neked már nincs hajtóműved!
– A műszereid régiek!
– Már a Holdra sem jutsz el!
De Zümi nem így látta. Minden este, amikor már senki sem volt az űrkikötőben, odament Rikhez, és megpucolta a műszereit, megolajozta a csatlakozóit, és halkan suttogta:
– Egyszer együtt megyünk… a csillagokig!
Egy este vihar tört ki a Föld légkörében. A központi számítógép hibát észlelt:
egy meteorraj közeledik a Mars felé, ahol épp most tartózkodik egy kutatócsoport.
– Azonnali küldetés szükséges! – szólt a vészjelzés.
– De minden nagy rakéta már úton van – mondta egy technikus.
Zümi akkor bátor lépett elő:
– Riki és én indulunk!
A többi robot felnevetett.
De a rendszer nem nevetett – engedélyezte a küldetést.
Zümi bepattant Riki vezérlőfülkéjébe, csatlakoztatta magát, és elindította a rendszert.
– Indulásra kész… barátom?
– Mindig is vártam rád – felelte Riki, és a hajtóművek újra felzúgtak. Nem tökéletesen, de szívből.
A felszállás nem volt sima. A robotkarok remegtek, az irányítás néha akadozott. De Zümi minden gombot ismert, minden csavart figyelt.
A meteorok között Riki táncolt – egy régi rakéta még sosem volt ilyen ügyes. Zümi vezette, Riki hallgatott rá.
Amikor elérték a Mars körüli pályát, sikeresen kilőttek egy védőhálót a meteorok elé, és figyelmeztették a bázist.
A veszély elmúlt.
A leszállás után az egész űrkikötő csodálkozva nézte őket. Egy kis robot. Egy „kiöregedett” rakéta.
És mégis ők mentették meg a Marsot.
Ettől a naptól kezdve Zümi hivatalos pilóta lett – az első robot, aki saját döntésből vezetett.
És Riki? Nos, ő lett az első rakéta, aki azt mondhatta:
– Nem vagyok tökéletes. De ha valaki hisz benned… bárhova eljuthatsz.
Vége.
