Volt egyszer egy kisváros szélén egy régi házikó, ahol egy kicsi, kíváncsi kutyus élt. Őt úgy hívták: Buksi.
Buksi nem volt különleges fajta. Se nem farkaskutya, se nem öleb – egyszerű, bolyhos, barna foltos kutyus volt. De volt valamije, amit senki másnak nem volt:
egy szíve, ami soha nem félt a furcsaságtól.
A ház mögött húzódott a Szörnyerdő. Az emberek suttogtak róla:
– Ott laknak a kékfogúak!
– Meg a hétlábú morfondírozók!
– És a nyálas tekergők, akik az álmaidat is megkötözik!
De Buksi… Buksi minden este az erdő szélén üldögélt, és a fák közé ugatott. Nem dühösen. Inkább… barátságosan.
– Hahó! Van ott valaki? Játszani szeretnék!
És egy éjjel… válaszoltak.
Először csak egy piros, bolyhos valami bújt elő. Négy szeme volt, és tizenhat tappancsa.
– Szia… én vagyok Mökli – mondta, és idegesen pislogott. – Te nem félsz tőlem?
– Miért félnék? – csóválta Buksi a farkát. – Aranyos a hangod.
Aztán jött Grugó, egy zöld, pókhoz hasonló lény, akinek mindig csikizett a nevetése.
Aztán Lála, egy áttetsző, lebegő szörnylány, aki folyton elfelejtette, hogy nem tud fán mászni.
Buksi minden este találkozott velük. Játszottak, kergetőztek, történeteket meséltek. A szörnyek megmutatták a Fák Alatti Titkos Tavat, ahol a víz színe minden nap más volt. Buksi cserébe megtanította őket labdát hozni – legalábbis valahogy.
Egy este Buksi későn jött haza. A gazdái és a szomszédok aggódtak.
– Hol járt ez a kutya?! – háborogtak. – Biztos elvitte egy szörny!
Másnap este a falu emberei követni kezdték Buksit. És meglátták… a szörnyeket.
– Szörnyek! – kiáltott valaki. – Fogjátok el őket!
Mindenki megriadt. Grugó elbújt, Lála lebegni sem mert. Mökli majdnem sírt.
De akkor Buksi előreállt. A kis kutya, aki sosem morgott senkire… most ugatott.
Egyet. Hangosan.
És megállt a tömeg.
A gazdája odalépett. Megsimogatta Buksit. És azt mondta:
– Ha Buksi nem fél tőlük… akkor talán mi is megnézhetnénk jobban.
És megismerték Mökli nevetését. Grugó ugrándozását. Lála lebegését.
És a város azóta már nem hívja az erdőt „Szörnyerdőnek”.
Hanem csak úgy mondják:
„Buksi barátainak ligete.”
Mert az igazi barátság néha ott bújik meg, ahol mások csak sötétséget látnak.
Vége.
