Balázs és az Űrhajó

Egyszer volt, hol nem volt, egy derűs reggelen Balázs a szobájában játszott a kis műanyag rakétájával. Fel-alá röptette a levegőben.

– Fúúúúú, indulás a Holdra! – kiáltotta.

Éppen akkor lépett be Anya.

– Balázs, képzeld, valaki parkolt az udvarunkra egy igazi űrhajóval!

– Igaziii űűűrhajó?! – kerekedett el Balázs szeme.

– Igen ám. És azt hiszem, téged keres…

Balázs kiszaladt az udvarra, és ott állt: egy kicsi, csillogó ezüstűrhajó, ami pont olyan volt, mint a rajzfilmben, amit előző este nézett.

A fedélzeten egy kedves robot integetett.

– Helló, Balázs! Készen állsz az űrkalandra?

Balázs felkiáltott:

– Igen!

A Csillagkilövés

Beült a pilótaülésbe, és a robot beindította az űrhajót.

– Visszaszámlálás! – mondta a robot. – Három… kettő… egy… LIFT-OFF!

Zúgott, búgott, rázkódott, és a ház felett átrepülve, Balázs és az űrhajó felemelkedett az égbe.

Űrkalandok

Először elrepültek a Hold mellett. Balázs integetett neki:

– Szia Hold, olyan vagy, mint egy palacsinta!

Aztán elhaladtak a Mars mellett, ahol piros por szállt a levegőben.

– Olyan, mint a piros homokozóm! – nevetett Balázs.

A robot mesélt neki az űrbolygókról, és megmutatta a Szaturnusz gyűrűit is.

Az Elveszett Plüssűrhajós

Egyszer csak segélyhívás érkezett: egy másik kisgyerek elvesztette a plüssűrhajósát az aszteroidamezőben!

– Segítsünk neki! – mondta Balázs bátran.

Lecikáztak a kavargó kődarabok között, Balázs kinézett az ablakon, és meglátta:

– Ott van! A plüss ott lebeg!

Egy hosszú robotkarral kikapták, és visszavitték az igazi gazdájának.

– Köszönöm, Balázs! – mondta a gyerek a képernyőn – Te igazi űrhős vagy!

Balázs elpirult, de büszkén mosolygott.

Visszatérés

Amikor visszatértek a Földre, az űrhajó pont az udvarra szállt le. Anya már várta őket.

– Hát megjött az én kis űrhajósom? – kérdezte nevetve.

– Képzeld, Anya, megmentettük a plüsst, láttuk a Marsot, és… és a robot barátom azt mondta, bármikor visszamehetek!

Anya megsimogatta Balázs fejét.

– De most ideje vacsorázni, Űrkapitány. A galaxis legfinomabb rántottáját főztem.

Balázs bólintott, és ahogy elindult befelé, hátranézett az űrhajóra, ami egy csillanással eltűnt az égen.

– Holnap újra felszállunk! – suttogta, és egy űrhajós mosollyal lépett be a házba.

Vége!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »