Apa, Anya és a Villámvörös versenyautó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves család: Apa, Anya, és a kisfiuk, Máté. Máté még csak négyéves volt, de már most úgy értett az autókhoz, mint egy igazi szerelő! De nem akármilyen autókat szeretett ám – hanem versenyautókat, főleg azt, amelyikről minden este álmodott: a Villámvörös nevű szupergyors csodajárgányt!

Egy nap Apa hazajött egy hatalmas meglepetéssel:

– Máté, képzeld, neveztem egy családi autóversenyre! És tudod, mivel indulunk? – mosolygott titokzatosan.

Máté szeme kikerekedett. – A Villámvörössel?

Apa bólintott. – Titokban megépítettem a garázsban. Gyertek, nézzétek meg!

Lementek hárman a garázsba, és ott állt… a leggyönyörűbb, legfényesebb, legcsillogóbb piros versenyautó, amit valaha láttak! A Villámvörös úgy nézett ki, mintha egy meseautóból ugrott volna elő – aranyszínű kerekekkel, rakétaformájú kipufogóval, és egy kormánykerékkel, ami világított, ha rátették a kezüket.

– Anya is jön? – kérdezte Máté.

– Persze! Én leszek a navigátor, te leszel a főgombnyomó, Apa pedig vezet – nevetett Anya.

Másnap elindult a verseny. A pálya nem volt akármi! Áthaladt a Lávahegyek között, keresztül a Szivárványalagúton, majd egy hatalmas ugratón, amin csak a legbátrabbak mertek áthajtani. Mindenki csak nézte, ahogy a Villámvörös begurult a rajtvonalhoz.

Rajt!

A motor felbőgött, a kerekek felsivítottak, és már száguldott is a család!

– Máté, nyomd meg a turbógombot! – kiáltotta Apa.

BEEEPPP! – Máté megnyomta, és a Villámvörös kilőtt, mint egy rakéta.

A Lávahegyeknél hatalmas kőgolyók gördültek le a hegyoldalról.

– Balra! Jobbra! – navigált Anya. Apa kikerülte őket egy hajszál híján.

A Szivárványalagútban tündérek röpködtek, és varázsporral szórták be a kocsikat.

– Juhúúú! – kiáltott Máté, mikor a Villámvörös elkezdett lebegni pár centire a földtől.

A verseny utolsó akadálya volt a legnehezebb: egy óriási ugrató, ami egyenesen a célba vezetett. De alatta… egy tó volt!

– Csak egy esélyünk van! – kiáltotta Apa. – Máté, kész vagy?

Máté bólintott. – RAKÉTAMÓD BEKAPCSOLVA!

A Villámvörös szárnyra kapott, átrepült a víz felett, és landolt pont a célvonalban – elsőként!

Mindenki éljenzett, még a tündérek is konfettit szórtak rájuk az égből.

Este, amikor Máté már pizsamában feküdt, megkérdezte:

– Ugye holnap is versenyzünk?

Apa és Anya nevetett.

– Holnap inkább palacsintaverseny lesz. De ha akarod, Villámvörös is jöhet.

És Máté álomba száguldott – a Villámvörössel, anyával, apával, és a világ legjobb versenyeivel.

Itt a vége, fuss el véle, holnap új kaland kezdődik vele! 🚗✨

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »