Egy nap Anya és Apa meglepetést terveztek Babónak.
– Ma kirándulunk! – mondta Anya titokzatosan.
– De hová? – kérdezte Babó izgatottan.
– Oda, ahol oroszlán bömböl, pingvin totyog és tigris ugrik! – felelte Apa mosolyogva.
Így hát elindultak az állatkertbe.
Babó szeme tágra nyílt, amikor beléptek. Mindenfelé színes zászlók, madárcsicsergés, állatillat, és persze rengeteg térkép, amin meg lehetett tervezni az utat.
– Először a majmokhoz! – kiáltotta Babó.
– Majd utána a… – Anya rápillantott a térképre – … tigrisfókához?
– Mi az, hogy tigrisfóka? – kérdezte Babó. – Az tigris vagy fóka?
– Mindkettő egy kicsit! – nevetett Apa. – Fóka testű, de a bundáján csíkok vannak, mint egy tigrisnek.
Amikor odaértek, Babó elvarázsolva nézte, ahogy a tigrisfóka ügyesen csúszkált a vízen, majd hatalmasat ugrott a levegőbe, épp egy labdát pöckölt meg az orrával.
– Hűha! Ő tud repülni is! – ámult Babó.
– Nézd csak a nevét! – mutatott Anya egy táblára. – “Bíborka – a világ legjátékosabb tigrisfókája”.
Ezután következett az igazi tigris. Ő lustán feküdt a fűben, de amikor Babó odament az üvegfalhoz, felnézett, és egy hatalmasat ásított.
– Szerintem ő azt mondta: „Szia, Babó!” – mondta Apa.
Babó nevetett, és visszasuttogott:
– Szia, Tigris! Én már találkoztam a csíkos vízi unokatestvéreddel is!
A tigris mintha kacsintott volna.
A nap végén Babó így szólt, miközben a kijárat felé sétáltak:
– Ma találkoztam kétféle tigrissel. Egyik vizes volt, másik bundás, de mindketten kicsit… csodásak.
Anya megsimogatta Babó haját:
– És te is egy kicsit csodás vagy.
Apa bólintott:
– Sőt, teljesen!
És attól a naptól kezdve Babó tudta: az állatkert nem csak állatokat rejt, hanem varázslatot is – ha nyitva van a szíved.
