Egyszer volt, hol nem volt, egy város szélén állt egy különleges vasútállomás. Onnan indult minden reggel egy modern, gyors, csillogó vonat, akit mindenki csak úgy hívott: Rovó.
De amit csak kevesen tudtak: Rovó nem volt egy átlagos vonat.
Mert Rovó nemcsak síneken tudott suhanva közlekedni, hanem ha vészhelyzet volt, akkor át tudott alakulni… egy hatalmas, bátor robot vonattá!
Egyik reggel Rovó épp utasokat szállított a városba. A gyerekek integettek neki az állomásról, és még a bácsik is mosolyogtak, mert Rovó mindig kedvesen csilingelt vissza.
De ahogy kiértek a hegyek közé, egy hatalmas földcsuszamlás torlaszolta el a síneket! A vonat nem tudott továbbmenni – és egy másik szerelvény is úton volt a túloldalról!
– Vészhelyzet! – szólalt meg Rovó automatikusan. – Átalakulás indul!
A kerekek visszahúzódtak, a kocsik összecsukódtak, és Rovó felemelkedett. Karjai kibontakoztak, a lábai szétcsúsztak – és már ott is állt egy óriási robot, fénylő szemekkel és biztonságot árasztó hanggal.
– Nincs baj! Én itt vagyok!
Rovó robot alakban félrelökte a sziklákat, megerősítette a síneket, és még egy kis madarat is megmentett, ami a fán rekedt.
Amikor mindennel végzett, visszaváltozott vonattá, és így szólt a mikrofonjába:
– Kedves utasaim! Kaland lezárva, folytatódik az utazás!
Az utasok tapsoltak, a gyerekek éljeneztek, és egy idős néni odasúgta:
– Ő nem csak gyors. Ő egy hős.
Attól kezdve Rovó minden nap járt, mint egy egyszerű, kedves vonat. De ha valaki bajba került… akkor tudták: Rovó újra robottá változik – és megoldja.
És ha egyszer vonat vagy is, lehetsz hős, ha van benned szív, fék… meg egy kis varázslat.
