Volt egyszer egy kisfiú, akit Babónak hívtak, és aki minden este szeretett pancsolni. De nem csak úgy simán fürdeni ám! Nála a fürdés egy kaland volt – mert a fürdőkád nem is egyszerű kád volt, hanem titkos kapu a Habcsata Birodalmába!
Egy este Anya szólt:
– Babó, fürdés!
– Már megyek is, de kérem a habhercegnőt és a búvárkacsát is! – kiáltotta Babó, és máris szaladt a fürdőbe.
Apa közben vizet engedett, épp kellemesen melegre, és egy kis illatos habot is tett a kádba. Már gőzölgött is a habhegyek között a titkos világ.
Babó belecsobbant, és halkan így szólt:
– Kezdődjék a küldetés!
És ekkor… történt valami különös. Amint megérintette a kacsát, az felnézett és így szólt:
– Tiszteletem, uram! Készen állok a bevetésre!
A habhercegnő is biccentett, és egy apró tengeralattjáró – amit Babó mindig csak „Kupakcsónaknak” hívott – hirtelen elkezdett zúgni és világítani!
– Anya! Apa! Élnek! – kiáltotta nevetve Babó.
Anya bekukkantott:
– Csak ügyesen, kapitány! A habtengerek néha csalafinták!
Apa is bejött, törölközővel a nyakában:
– Én leszek a fedélzeti tiszt. Ki vezeti a flottát?
– Én! – kiáltotta Babó, és a kacsával nekiindult a habhegyeknek.
Volt ott habvihar, süllyedő szivacs-sziget, meg egy lebegő samponpolip, aki csikizni próbálta őket.
De Babó, Anya és Apa együtt mindig kitalálták, hogyan mentsék meg a habhercegnőt és a kád birodalmát.
Végül, amikor már minden játék elcsendesedett, Babó egy nagy törölközőbe burkolva csak annyit suttogott:
– Ma is megmentettük a fürdőkád-világot.
Anya megsimogatta a haját.
– Minden este hős vagy, Babó.
Apa pedig hozzátette:
– És holnap új kaland vár!
Így lett minden fürdés egy mese. És a fürdőkád… egy titkos birodalom.
