Balázs és Apa Titkos Receptje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám kisfiú, akit Balázsnak hívtak. Balázs nagyon szerette a meleg kakaót, a plüssmackóját, és persze az apukáját, akinek volt egy nagy-nagy titka: egy varázslatos ételrecept!

Egy szombat reggelen, amikor a napocska még csak nyújtózkodott a felhők mögött, Balázs beszaladt a konyhába pizsamában.

– Apa, mit főzöl? – kérdezte csillogó szemekkel.

– Psszt! – súgta apa titokzatosan. – Ez egy különleges recept. Csak az igazán kíváncsi szakácssegédeknek árulom el!

Balázs körbenézett, senki sem hallgatózott. Megígérte, hogy csendben marad, és apával együtt kezdtek főzni.

– Először is – mondta apa –, kell egy csipet bátorság! Tedd bele!

Balázs nevetett, és úgy tett, mintha egy képzeletbeli csipet bátorságot hintene a lábosba.

– Most jön egy marék nevetés! – folytatta apa. Balázs hangosan kacagott, és kezeivel „beleszórta” a nevetést.

Aztán került bele még egy kanál kaland, egy adag ölelés, és végül egy titkos hozzávaló: egy közös mese egy tányérban!

Ahogy elkészült az étel, mennyei illatok szálltak a levegőbe. Balázs megkóstolta, és azt mondta:

– Ez olyan finom, mint egy ölelés alvás után!

Apa mosolygott, megsimogatta Balázs fejét, és így szólt:

– Mert a legfontosabb hozzávaló mindig az, hogy együtt csináljuk.

Attól kezdve Balázs tudta: nem csak az étel volt titkos, hanem az is, ahogy együtt készítették. És ez volt a legfinomabb recept az egész világon.

Itt a vége, fuss el véle, Balázs álma jöjjön szépre!

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »