Volt egyszer egy nyugodt, napfényes tavacska szélén egy kicsi nádas, ahol egy kacsa család lakott. A mamájukat Kata kacsának hívták, és volt neki öt kicsi kiskacsája: Csip, Csup, Csipet, Csusz és Csilla.
Kata kacsa minden reggel így szólt:
– Itt az idő, kiscsőrök, tókerülő séta következik!
A kiskacsák sorba álltak, és vidám “csip-csip” hangokkal totyogtak anyjuk után.
Aznap azonban különleges nap volt. Kata kacsa úgy döntött:
– Ma nem a szokásos körre megyünk, hanem megkerüljük az egész tavat! – mondta izgatottan.
– Az egész tavat?! – kérdezte Csip, kicsit megremegve.
– Olyan messzire? – csodálkozott Csilla.
– Ne aggódjatok – mosolygott Kata. – Ha együtt vagyunk, bárhová eljutunk.
Elindultak. A tó partján sétáltak, felfedezték a homokos öblöt, ahol kavicsból kis várat építettek, átsuhantak a hínáros részen, ahol egy béka bácsi furulyázott nekik, és még egy teknőssel is találkoztak, aki elaludt a saját páncélja tetején.
Mikor elfáradtak, Kata kacsa megállt egy nagy leveles bokornál, és elővett egy pici dobozt, tele kenyérmorzsával. Pikniket tartottak! A kiskacsák elnyúltak a napon, és boldogan csipkedtek.
Hazafelé úton már kicsit csöndesebbek voltak. A kis lábak fáradtan totyogtak, a szárnyacskák csak néha emelkedtek. De amikor megpillantották a nádat…
– Itt vagyunk! – kiáltotta Csusz. – Megcsináltuk!
Kata kacsa büszkén nézett végig a kis soron.
– Minden kaland jobb, ha együtt vagyunk. Ma megtettük a nagy tavat – és még egy kis világot is megismertünk közben.
Aznap este a kiskacsák úgy aludtak el, hogy még álmukban is totyogtak.
Véget ért a mese, de ha látsz egy kis kacsasort vígan sétálni a parton… lehet, hogy Kata kacsa és családja újabb tókerülésre indult.
