Volt egyszer egy fekete Volkswagen Golf, aki egy csendes garázsban lakott a ház mellett. A neve Golfi volt, és nagyon büszke volt rá, hogy ő Apa autója.
De Golfi nem volt ám akármilyen autó! Nem volt a legnagyobb, nem is a leghangosabb, de egyvalamiben biztosan verhetetlen volt: ő volt a leggyorsabb, legügyesebb, legsuhanósabb VW Golf a világon – legalábbis Babó szerint, aki mindig a hátsó ülésről kiabált:
– Gyerünk, Golfi! Mutasd meg, mit tudsz!
És Golfi ilyenkor csak kacsintott a visszapillantóval (csak Apa látta), és már suhantak is: a kanyarban úgy fordult, mint a szél, a lámpánál úgy indult, mint egy villám, és a parkolás? Az valóságos tánclépés volt.
Egyik nap a városban autós kalandversenyt hirdettek. Aki végig tud menni az akadálypályán, miközben elvisz egy meglepetéscsomagot egy óvodába, az nyer egy arany mosást és egy szivárványszínű matricát!
Apa felnézett a plakátra, aztán ránézett Golfira.
– Mit gondolsz, benne vagyunk?
Golfi a duda halk „tü-tü”-jével válaszolt. Ez nála azt jelentette: “Benne vagyok. Nagyon.”
Elindultak. Volt ott hepehupa, óriási pocsolya, három felfestett zebra, amin át kellett gurulni úgy, hogy közben ne ringassa meg az ajándékot a csomagtartóban.
Golfi minden kihívást ügyesen teljesített. De az utolsó akadály előtt megállt.
Egy kismacska üldögélt az úton, pont a cél előtt.
Apa már nyúlt a fékhez, de Golfi már állt is. Nem volt dudaszó, nem volt sietség. Csak egy csendes, fekete autó, aki tudta: a gyorsaság semmit sem ér figyelmesség nélkül.
A macska leballagott, Golfi újra elindult, és pár másodperc múlva átsuhant a célvonalon.
– Az utolsó lettél! – kiáltották néhányan.
– De a legjobb is – mosolygott Apa. – És nálunk ez a fontos.
Babó boldogan tapsolt a hátsó ülésről.
És így lett Golfi a leggyorsabb, legfigyelmesebb, legszerethetőbb VW Golf, akinek a mosás után egy új matrica került a hátuljára:
„Apa autója – de a család szíve.”
Véget ért a mese, de ha egyszer egy fekete Golfot látsz elegánsan fordulni… lehet, hogy Golfi az.
