Zsömi és a reggeli szertartás

Zsömi, a vadászgörény, minden reggel pontosan ugyanúgy kezdte a napját.

Nem volt benne vadászat. Nem volt benne rohanás.

Hanem volt benne:

– egy csésze harmatgyűjtés,

– egy séta a bokor körül,

– három nyújtózkodás,

– és egy kis fésülés a fűszálak közt.

Zsömi szerette a reggel ritmusát. Minden levelet ismert a kertben, minden követ, minden árnyékot.

Ő nem volt hős. Nem mentett meg senkit. Csak jelen volt.

Zsömihez jöttek azok, akik… csak úgy beszélgetni akartak.

A cinke például:

– Én mindig csicseregni akarok, de nem tudom, mit mondjak.

A pocok:

– Félek az éjtől, pedig még el sem jött.

A légy:

– Sosem állok meg. De fáradt vagyok.

Zsömi nem tanácsot adott. Csak kérdezett.

– És mit érzel, amikor csicseregsz?

– Milyen lenne az éj, ha párnád lenne alatta?

– Mi történne, ha ma pihennél egy falevélen?

Zsömi nem épített várost. Nem volt kupája. Nem volt baja se.

Ő csak olyan görény volt, aki minden reggel végigsétált a bokrok között, leheveredett egy meleg kőrere, és ha valaki mellé ült, akkor hallgatta.

És ha egyszer te is ott jársz…

…és érzed, hogy valaki nem akar semmit tőled,

csak csendben figyel…

akkor talán épp Zsömi az.

És lehet, hogy épp rád mosolyog egy fűcsomó mögül.

Vége.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »