A forró afrikai szavannán, ahol a nap aranysárgára festette a füvet, és a fák lombjai lágyan ringatóztak a szélben, élt egy fiatal elefántborjú, Ellie.
Ellie nagyon kíváncsi volt. Mindig mindenbe beleütötte az ormányát, és folyamatosan kérdezgette az idősebb elefántokat.
Egy nap, amikor a csorda egy kiszáradt folyómedernél megállt, Ellie észrevette, hogy a víz eltűnt.
– Hol van a víz? – kérdezte a mamáját.
– Régen itt folyt egy kis patak – magyarázta az anyukája. – De a szárazság miatt eltűnt. Meg kell találnunk egy új forrást.
Ellie elgondolkodott.
– Talán nem tűnt el, csak elbújt! – mondta.
Az idősebb elefántok nevettek.
– A víz nem tud csak úgy elbújni, Ellie! – mondta egy öreg elefánt.
De Ellie nem hagyta annyiban. Elhatározta, hogy megkeresi a vizet!
Másnap Ellie elindult, hogy megfigyelje a szavannát.
Figyelte, merre repülnek a madarak, és hová sétálnak a zebrák.
Hamarosan észrevette, hogy néhány állat mindig egy bizonyos irányba halad.
– Talán ott találják meg, amit keresnek! – gondolta.
Ellie kíváncsian követte a nyomokat, és egy nagy, öreg fa gyökereihez érkezett.
A föld itt nedvesebb volt, mint máshol.
Ellie óvatosan beletúrta az ormányát a földbe, és érezte… hűvös vízcseppek!
– Itt kell lennie! – kiáltotta izgatottan.
Ellie izgatottan kezdte ásni a földet az ormányával.
Hamarosan egy kis tócsa jelent meg a talajon.
Majd egy vékony kis sugár tört elő – végül egy friss forrás tört fel a földből!
A víz lassan kibuggyant a földből, és patakká kezdett formálódni.
Amikor a csorda többi tagja meghallotta Ellie hívását, mind odasiettek.
– Ellie, te megtaláltad a vizet! – kiáltották.
Az öreg elefánt is elmosolyodott.
– Azt hiszem, tévedtem – mondta nevetve. – Néha a víz tényleg csak elbújik, és egy kíváncsi elefántra van szükség, hogy megtalálja!
Attól a naptól kezdve az elefántok mindig visszajártak Ellie kis forrásához, és a szavanna többi állata is hálás volt neki.
Ellie pedig rájött, hogy a kíváncsiság és a kitartás mindig elvezet valami különlegeshez.
És ha valaki megkérdezte tőle:
– Hogyan találtad meg a vizet?
Csak elmosolyodott, és így felelt:
– Mert soha nem adtam fel a keresést!
Vége.
