A forgalmas város utcáin, ahol a lámpák színes fényei csillogtak az aszfalton, és az autók dudálva siettek a dolgukra, élt egy különleges fekete autó, Doki.
Doki nem volt sportkocsi, nem volt hatalmas teherautó, és nem volt rendőrautó sem. De volt benne valami különleges: mindig mindent észrevett, amit mások nem.
Ha egy utcai lámpa pislákolt, ő tudta, hogy hamarosan ki fog égni. Ha egy gyalogos elveszetten álldogált a járdaszélen, Doki rögtön észrevette, hogy segítségre van szüksége.
De egy este valami igazán furcsát vett észre…
Doki éppen a városban gurult, amikor észrevett egy különös villogó fényt egy régi, elhagyatott épület ablakában.
– Ez nem lehet egy egyszerű utcai lámpa… – gondolkodott. – Vajon mi lehet ott?
A többi autó csak elsuhant mellette, senki sem figyelt a különös fényekre.
Doki azonban túl kíváncsi volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja.
– Meg kell néznem! – döntötte el.
Óvatosan közelebb hajtott az épülethez. A falai repedezettek voltak, az ajtaja rozsdásan nyikorgott a szélben.
Hirtelen egy kis hangot hallott.
– Segítség!
Doki megállt.
– Ki van ott? – kérdezte óvatosan.
Ekkor egy apró, régi robot bukkant elő az árnyékból.
– Kérlek, segíts! Már nagyon régóta itt vagyok, és senki sem vett észre! – mondta a kis gép bánatosan. – Valaha egy nagy gyár része voltam, de amikor bezárták, itt felejtettek…
Doki meglepődött.
– De hiszen egy igazi városi kincset találtam! Nem hagyhatlak itt!
Doki gyorsan gondolkodott. Tudta, hogy a város egyik sarkában volt egy régi műhely, ahol a régi gépeket megjavították.
– Elviszlek oda! – mondta határozottan.
Óvatosan segített a kis robotnak a platójára mászni, és elindultak a városon át.
Amikor megérkeztek, a műhely tulajdonosa, egy idős szerelő, elámult.
– Ez egy csodás lelet! Egy régi városi robot! – mondta lelkesen. – Köszönöm, hogy elhoztad!
A kis robot hálásan pislogott.
– Köszönöm, Doki! Ha te nem vagy, talán soha senki nem talál rám!
Doki csak mosolygott.
– Tudod, én mindig figyelek a részletekre!
Attól a naptól kezdve a kis robot új életet kapott a műhelyben, és segített a szerelőnek a régi autók és gépek megjavításában.
Doki pedig tudta, hogy a legnagyobb kalandok néha ott rejtőznek, ahol mások nem is keresnék őket.
És ha valaki megkérdezte:
– Doki, miért jársz mindig olyan figyelmesen a városban?
Ő csak így felelt:
– Mert minden utcában van egy történet, amit meg kell találni!
Vége.
