Villám, a rendőrautó és a barátság ereje

A nagyváros utcáin, ahol a lámpák villogtak, a buszok és autók sürögtek-forogtak, egy különleges rendőrautó dolgozott: Villám.

Villám gyors volt, erős és mindig készen állt segíteni. Ha egy gyalogos eltévedt, ha egy kisgyerek nem találta a szüleit, vagy ha a forgalom elakadt, ő azonnal ott termett. A kék villogó fénye jelezte: itt vagyok, segítek!

Egy nap azonban valami más történt.

Villám a központ előtt pihent, amikor egy új autó gördült be az udvarra. Egy kisebb, csillogó jármű volt, frissen festett fehér-kék színekkel, és bizonytalanul nézett körbe.

– Szia! – dudálta Villám vidáman. – Te új vagy itt?

– I-igen… – felelte halkan az autó. – A nevem Pici. Most érkeztem, és nem tudom, hogy fogok-e tudni segíteni, mint ti, nagy rendőrautók.

Villám elmosolyodott.

– Mindenkinek megvan a maga helye a városban! Gyere, megmutatom, milyen nagyszerű lehet a rendőrségi munka!

Aznap este, amikor Villám és Pici járőröztek, egy hirtelen vihar csapott le a városra. Az utcák vizesek lettek, és az esőfüggöny eltakarta a látást.

Ekkor Villám meghallott egy segélyhívást:

– Egy macska beszorult egy szűk sikátorba! Segítségre van szüksége!

Villám azonnal a helyszínre sietett Picivel.

A sikátor azonban túl keskeny volt Villám számára. Hiába próbált befordulni, nem fért be.

– Mit tegyünk? – aggódott Villám.

Pici előrébb gurult, és észrevette: ő pont beférne!

– Megpróbálom! – mondta, és óvatosan becsúszott a szűk utcába.

A vizes köveken ügyesen manőverezett, és hamarosan meglátta a rémült kiscicát.

Lassan odagurult hozzá, és villogó fényével megnyugtatta. A kis állat ráugrott a motorháztetőjére, Pici pedig óvatosan kitolatott a sikátorból.

Amikor kiért, a járókelők tapsoltak.

Villám büszkén dudált.

– Pici, fantasztikus voltál!

Pici elpirult – már amennyire egy autó elpirulhat.

– Tényleg segítettem? – kérdezte félénken.

– Nem csak segítettél – mondta Villám –, hanem megmutattad, hogy a legkisebbek is hatalmas hősök lehetnek!

Attól a naptól kezdve Pici már nem érezte magát kicsinek vagy bizonytalannak. Tudta, hogy mindenkinek megvan a maga feladata, és hogy együtt erősebbek.

És amikor valaki bajba került a városban, nemcsak Villám, hanem Pici is ott volt, hogy segítsen!

Vége.

Hasonló cikkek

Szellőszárny Sas – Aki mindenkinek segített

Magasan, a Szélhíd-hegység legmagasabb csúcsán, ahol a hó csak a legbátrabb napsugarakkal hajlandó barátkozni, élt egy sas. Nem akármilyen sas. Őt Szellőszárny Sasnak hívták. A szárnyai olyan hatalmasak voltak, hogy egyetlen suhintásukkal meglibbentették a völgy fáit, a szeme olyan éles,

Tovább olvasom »

Elefántlépések – Egy család története

Valahol a meleg, napfényes szavannán, ahol az akáciák árnyéka hosszúra nyúlik a porban, élt egy kicsi, mégis különleges elefántcsalád. A család neve Lépés-csapat volt – mert ahová az egyikük lépett, oda követte a másik is. Nem mindig egy irányba, nem

Tovább olvasom »

Zümi és a Rakéta Kaland

Egyszer, valahol a világűr csendes zugában, volt egy űrkikötő, ahol rakéták álmodtak a csillagokról, és robotok álmodtak arról, hogy valaha igazi pilóták lehetnek. A legtöbb rakétát emberek vezették. Ők nyomkodták a gombokat, térképeket olvastak, számoltak, irányítottak. De volt egy kis

Tovább olvasom »